Az esti séták elmaradhatatlanok családunkban. Városlakóként sokszor a Várban vagy a Liget környékén, esetleg a ritka délutáni időpontok egyikén a Margitszigeten kószálunk, nagyokat beszélgetve. Most, hogy a levegőnek már "tavasz" szaga van, alig várjuk, hogy újra kimehessünk a zöldbe, és hétvégi házunk környékén sétáljunk, majd a kerti székekben elnyúlva beszélgessünk egy-egy pohár jó bor mellett. Ilyenkor át-átruccannak a falubeli szomszédok, és ahogy a kedves olvasók sejthetik, elhalmoznak egészségükkel-betegségükkel kapcsolatos kérdésekkel.
Idősebb falubeli barátaim gyakran mutatják bütykös, munkában és korban deformálódott kezeiket, és rögtön kérdik, mit lehet tenni ezekkel a köszvényes ízületekkel? Az ambulancián megjelenő betegektől is gyakran hallom ugyanezt. Megfigyeltem, hogy a népnyelv az ízületi kopásos elváltozásokat összefoglalóan köszvénynek nevezi.
Pedig a köszvény jól meghatározható, kristály okozta megbetegedés, az akut vagy krónikus elváltozásokért a húgysav kristályok a felelősek. Leggyakrabban középkorú, kövérkés, magas vérnyomásra és cukorbetegségre hajlamos férfiakon jelentkezik, de bizonyos típusú gyógyszerek, pl. vízhajtók örökletes tényezők nélkül is hajlamosítanak a vér húgysav szintjének emelkedésére, így ma a nők körében is számolni kell ezen kór megjelenésével.
Ha megvizsgáljuk, mely állapotok váltják ki a szérum húgysav szintjének emelkedését, két nagy csoportot különíthetünk el: az egyik csoportban a húgysav túltermelődését látjuk, mely lehet elsődleges, örökletes, vagy másodlagos, fokozott sejtszétesés következménye (pl. pikkelysömör, daganatok, stb.)
Ugyanígy a szérum húgysavszint emelkedését váltja ki az is, ha a húgysav kiválasztódása csökken, ezt elsődlegesen a vese tubulusok örökletes működési zavara váltja ki. Másodlagosan a fent már említett bizonyos gyógyszerek.
Tovább bonyolítva a dolgot, meg kell jegyezni, hogy a szérum emelkedett húgysav szintje és a köszvény közé nem lehet egyenlőségjelet tenni.
Amikor a nyárestéken népszerű tudományos fejtegetésemben eddig eljutok, a szomszédok fele feltűnés nélkül eloldalog. De én folytatom. Azt lehet mondani, nincs köszvény köszvényes roham nélkül. Ez leggyakoribb a láb első ujjának alapízületénél. Ilyenkor a húgysavval túltelített szérumból az ízületben kicsapódnak a tű alakú urát kristályok, s a velük kapcsolatos biológiai folyamatok vége a gyulladásos haddelhadd. Rendszerint éjszaka, váratlanul jelentkezik a heves fájdalom, melyet duzzanat, az ízület vöröses-lilás elszíneződése, melegsége követ, mindez jelentős mozgáskorlátozottságot okozva. Nem ritka a láz sem. A láb típusos helyén kívül a lábtő, boka, térd, könyök és kéz ízületeiben is lejátszódhat a folyamat. Egyszerre több ízület érintettsége sem kizárt. Az első rohamot panaszmentes időszakok, majd ismételt rohamok váltakozása jellemzi, majd a későbbi időszakban megjelennek a köszvényes csomók, az ún. tophusok. Ezek a fülkagylón és az Achilles-ín felett jelennek meg leggyakrabban, de a könyökízületnél, sőt a belső szerveken is előfordulhatnak. A csont tophusokat a radiológus, mint típusos elváltozásokat írja le, ilyenkor az ízületközeli csontstruktúra lyukasztóvas-szerű hiánya látható a filmen. Egyértelmű kórisméhez azonban nem a röntgen segítségével jutunk, hanem az ízületből punkcióval nyerhető urátkristályok kimutatásán keresztül. A típusos röntgen, a roham alatt észlelhető emelkedett süllyedés és fehérvérsejt szám, a magasabb szérum húgysav szint, mind e kórképre jellemző.
Értekezésem során idáig érve már csak álmatlanságban szenvedő szomszédaim követik bágyadt erőlködéssel szavaimat, s én jóleső érzéssel veszem tudomásul, hogy barátaim szerény személyemnek köszönhetően ismét csökkenthetik altató adagjukat. Nem létező éberségüket fitogtatva beleszólnak. A diéta az nagyon fontos! Nem szabad belsőséget, nehéz, zsíros ételeket, alkoholt, csokoládét, stb. fogyasztani. Ez igaz, bólogatok ilyenkor, bár a gyógyszereknek köszönhetően ez a diéta ma már nem olyan szigorú. A gyógyszeres kezelésről a betegnek azt kell tudni, hogy más a teendő akut roham esetén, és más rohammentes időszakban. A megfelelően adagolt gyógyszerek mellett a borogatásoknak, gyógyszeres pakolásoknak, az ágynyugalomnak vagy éppen a gyógytornának, mint minden krónikus mozgásszervi betegségnél, óriási jelentősége van. A köszvényes beteg szakorvosi gondozásra szorul!
