Új munkatársáról és egy románc kibontakozásáról mesélt korábban a The Guardian 26 éves olvasója. Ez a történet akár egy teljesen átlagos beszámoló is lehetne egy huszonéves fiatal életéből, van azonban egy csavar a dologban: az érintett még szűz, tapasztalatlansága pedig bizonytalansággal és rettegéssel tölti el.
„Félek, hogy megvetéssel találkozom”
Változatos okok állhatnak annak hátterében, hogy valaki a húszas évei közepére sem veszti el a szüzességét. A magyarázat egy döntés vagy akár egy egészségügyi probléma is lehet. A fent említett fiatalnál 13 éves korában súlyos szorongásos rendellenességet diagnosztizáltak, így középiskolás korában szinte egyáltalán nem élt közösségi életet. Csak kevés barátja volt, párkapcsolatot pedig egyáltalán nem alakított ki senkivel. A középiskola befejezése után volt ugyan egy rövid viszonya, de ez néhány hét után véget is ért. Az állapota később még rosszabbodott is, ezért az egyetemet is félbe kellett hagynia. Érthető tehát, hogy miért nem volt lehetősége egy intim kapcsolatra.
Gyógyszeres kezelés és rengeteg munka hatására az érintett állapota a 25. születésnapja körül lassan javulni kezdett, és most – 26 évesen – már elég jól érzi magát ahhoz, hogy párkapcsolatba kezdjen, elmerülve a szexuális élet rejtelmeiben. Ez utóbbival kapcsolatban azonban bizonytalanság és aggodalom lett úrrá rajta, és attól fél, hogy leendő partnere megveti majd őt tapasztalatlansága miatt. Közben viszont biztos abban, hogy rengeteg szeretetet lenne képes adni valakinek, aki elfogadja őt olyannak, amilyen.
„A jó szex nem a tapasztalaton múlik”
Az olvasónak Annalisa Barbieri, a The Guardian rovatvezetője válaszolt. Az írónő bevallotta, hogy az átlagoshoz képest ő is viszonylag későn, 22 évesen vesztette el a szüzességét. Visszaemlékezése szerint ő is nehezen beszélt erről az emberekkel, amikor viszont végre be merte vallani tapasztalatlanságát, az egy jó módszer volt annak kiderítésére, hogy kik azok, akik valóban őszintén mellette állnak és támogatják őt.
Barbieri azonban az olvasó kedvéért Cate Mackenzie szexuálpszichológussal is konzultált, hogy minél jobb tanácsot adhasson a bizonytalanság leküzdéséhez. A szakértő szerint az a partner, aki egy szűz huszonévessel szeretne szexuális kapcsolatot létesíteni, valószínűleg éppen olyan bizonytalan lesz majd, mint a tapasztalatlan fél. „Nem szabad elfelednünk, hogy akármennyi tapasztalata is van valakinek, a magabiztosság és a jó szexre való képesség nem ezen múlik. Akárhányszor új emberrel találkozunk, az mindig egy új tapasztalatot jelent” – fogalmazott a terapeuta, utalva arra, hogy minden új kapcsolatban meg kell tanulnunk, hogy az éppen aktuális társunknak mi a jó úgy lelkileg, mint szexuálisan.
A vallomásra adott reakcióval kapcsolatos szorongás enyhítésére Mackenzie azt javasolta, hogy érdemes ezt is gyakorolni. "Ha úgy érezzük, hogy ez a vallomás a világ legnagyobb problémája, akkor nagyon megterhelő lehet, ha éppen annak az embernek mondjuk el először, akinek a véleménye a legjobban számít" - véli a szakember. Ajánlott tehát elsőként egy bizalmas barátunknak vagy egy pszichológusnak megnyílnunk ezzel kapcsolatban.
Szeressük önmagunkat, és ne hazudjunk!
Az őszinteség azonban mindennél fontosabb, még akkor is, ha emiatt kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Ha hazudunk a tapasztalatunkról, azzal már az elején megpecsételhetjük egy bimbózó románc sorsát. A szakember szerint az érintettek gyakran úgy gondolják, hogy ők az egyetlenek a világon, akik az ő korukban még nem szexeltek senkivel, és teljesen normális, ha emiatt szorongás lesz úrrá rajtuk. Azonban mindenki csak úgy tud hiteles és önazonos maradni, ha őszinte a partnerével.
A nemi élettel kapcsolatos bizonytalanság úgy is hatékonyan oldható, ha az érintettek megismerik a saját testüket. Ehhez nagyszerű módszer az érzéki masszázs, amely segítségével felfedezhetik, hogy milyen típusú érintések esnek jól nekik. „A szex nem csak a behatolásról szól, hanem azon dolgok összességéről, amelyektől jól érezzük magunkat” – mutatott rá Mackenzie. Végül pedig nagyon fontos, hogy az érintettek ne a szüzességükre és a társadalmi szorongásukra koncentráljanak, hanem valódi személyiségükre és arra, hogy ők is elfogadják magukat olyannak, amilyenek.
