Sigmund Freud 1856. május 6-án született a mai Csehország területén található Pribor városában, zsidó családba. Négy évvel később a család Bécsbe költözött. Sigmund kiemelkedően jó tanuló volt a gimnáziumban, 17 évesen pedig beiratkozott a Bécsi Egyetemre, ahol orvostudományt tanult. Elsősorban élettannal, anatómiával és neurológiával foglalkozott, első tudományos munkáiban a kokain hatásairól, illetve az afáziálról írt. 1886-ban indította magánpraxisát, melyben idegrendszeri problémákkal küzdő pácienseket fogadott.
Freud Párizsban ismerkedett meg a hipnózis módszerével, illetve annak „gyógyító” hatásával. A hipnózist, illetve a „kibeszélés” technikáját ebben az időszakban olyan betegségek kezelésére alkalmazták, mint a hisztéria. Freud és barátja, Josef Breuer együttesen dolgoztak ki egy módszert, melyben a beszélgetésnek hatalmas szerepe volt a hisztérikus tünetek csökkentésében.
A pszichoanalízis alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy viselkedésére. A szexuális, illetve agresszív tartalmú, jellegű elfojtott emlék neurózis forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetőek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával (például a hipnózis vagy az úgynevezett szabad asszociáció segítségével).
Freud szerint a lélek három részre osztható: az Ösztön-Én, az Ego és a Felettes-Én. Az Ösztön-Én a szenvedélyek forrása, az Én a hatékonyság és a józanság központja, míg a Felettes-Én az erkölcs, a parancsok képviselője. A három Én között szinte folyamatos a feszültség. Amennyiben az Ösztön-Én túlságosan is felülkerekedik, az Én és a Felettes-Én „eltávolítják” azt, a tudatalattiba száműzik az általa képviselt vágyakat. A tudatalatti azonban folyamatosan befolyásolja az életünket, szélsőséges esetben neurózist okozva.
Freud elméleteiben központi szerepet játszik a szexualitás. A neurózis forrásának nagyon gyakran az elnyomott szexuális vágyat tartja, mely gyakran az ellentétes nemű szülő felé irányul (Ödipusz-komplexus, illetve Elektra-komplexus). A gyermekek pszichoszexuális fejlődését is három szakaszra osztotta fel (orális, anális és fallikus szakaszok), melyek igen erősen hatnak a későbbi szexualitásra, illetve a pszichológiai problémákra is.
Freud szerint az emberek a vágyaik rabjai. A két legfőbb, egymással is harcoló vágy az életvágy (vagyis a libidó, mely az éhséggel, szomjúsággal, túléléssel és szexualitással van összefüggésben) és a halálvágy. Az egyik a teremtés, míg másik a pusztítás.
Freud egész életében dohányzott, úgy gondolta, hogy a szivarozás segít neki a gondolkodásban. Az 1920-as évekre ez a függősége (melyről az egészségügyi kockázatok ismeretében sem volt hajlandó lemondani) szájüregi daganathoz vezetett, mely egy idő után az állkapcsára is átterjedt. 1939-ben Freud barátja és orvosa, Max Schur segítségével morfiummal túladagoltatta magát.
