Az egyedüllétnek alapvetően három fő oka van a szakértő szerint, és a "nincs egy normális férfi", "nincs egy normális nő" nem tartozik közéjük. De akkor mégis miért láthatjuk azt a környezetünkben, hogy egy csinos, okos nő, vagy egy jó kiállású, intelligens férfi egyedülálló?
Nagyok az elvárások
Gyetvai Viktória párkapcsolati szakértő szerint az első ok a magas elvárásokban keresendő. Ma már mindenkinek megvan az eszményi nőről, vagy férfiról alkotott képe, amit egyszerűen nem ereszt. Elképzeljük, hogy legyen magas, legyen okos, legyen egzisztenciája, vagy legyen csinos, szórakoztató, ambiciózus, és ezekből nem engedünk. Olyan magasra tettük a lécet, hogy aki nem ugorja meg, azt egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk.
Felcseréltük az ismerkedési folyamatokat
Ezt pedig szinte egyből össze is köthetjük a második okkal, ami a technikában rejlik, ugyanis ma már az internetes ismerkedés számít általánosnak. A szakértő szerint ezzel nincs is semmi baj, hiszen maga az online társkeresés jó dolog, de nem szabadna túl sokáig elhúzni a valódi találkozást, mivel élesben derül ki, valóban működik-e a kémia és az intellektuális kapocs a két fél között. A probléma az, hogy a két folyamat megcseréli egymást. Az internetes beszélgetés ugyanis nem ugyanaz, mint ha szemtől szemben beszélne egymással két ember.
Olyan szinten megnyílunk a másiknak, mintha ezer éve ismernénk, holott igazából csak egy eszményi képet képzelünk magunk elé. Általában chateléssel kezdődik az ismerkedés, amiben a két fél túl gyorsan bekerül egymás intim zónájába. Közöttük a virtuális tér van, azon keresztül kitárják egymásnak a legintimebb titkaikat úgy, hogy azt sem tudják, pontosan kivel is beszélnek, nem látják a gesztusait, mimikáját, mozdulatait. Nem tudják pontosan milyen ember, hanem egy belső fantáziakép alapján kezdik el felruházni a másikat mindenféle tulajdonsággal, ami leginkább a vágyottakat tartalmazza - fejtette ki a problémát Gyetvai Viktória.
Ebből a hosszú, kinyílt beszélgetésből hozzák össze a találkozást , azonban mindkét fél egy képzelt világban van, amiben a saját elképzelésére teremti meg a másikat, így a találkozás tele lesz elvárásokkal. Amikor a valóságos ember megélése ütközik a belső, elképzelt emberrel akkor csalódást élhetünk át, hiszen a két kép valószínűleg nem egyezik meg.
Ezt követően alakulnak ki az emberben olyan érzések, hogy sehol egy számára megfelelő partner, biztosan vele van a gond, holott szó sincs erről, egyszerűen csak nem azt kaptuk, amit elképzeltünk. Mindössze annyi a dolgunk, hogy adjunk a virtuális térben történő ismerkedésnek egy keretet. A szakértőnk azt tanácsolja, hogy amíg nincs valóságos élményünk a másikról, addig csak az első találkozások leszervezéséig (mikor, hol, hogyan találkozzunk) jussunk el az interneten keresztül, így számos csalódástól kímélhetjük meg magunkat.
Előbb a szex, utána az érzelmek
A harmadik ok a szakértő szerint az, ha először alakul ki a szexuális kapcsolat, majd ezt követően próbálják meg átültetni ezt egy érzelmi intimitással teli légkörbe. Ezt elérni ugyanis sokkal nehezebb mivel manapság a bizalmunkat és az érzelmi intimitásunkat nehezebben adjuk oda, mint a testünket. Ha nincs elég önismeretünk és elég önreflexiónk, akkor védtelenebbé válhatunk a kapcsolat érzelmi és testi kihívásaival szemben. Az érzelmek odaadása amúgy is más folyamat, mint a szex, sokkal lassabban alakul ki. Ha már megvan a testi kapcsolat, de nincs meg az érzelmi, abban azonban nem passzol valami, az is nagy csalódáshoz vezethet.
Sokszor érezheti azt az ember, ha egyedülálló, hogy úgymond a környezete elvárja tőle, hogy kapcsolatban legyen. A szülei kérdezgetik, a kollégái kérdezgetik, holott igazából nem elvárásról van szó. A társas kapcsolat egy alap igény, az ember társas lény. Kutatások is alátámasztják, hogy az, aki egy közösséghez tartozik egészségesebb, betegségektől védettebb, és teljesebb életet tud élni. Ide tartozik a legkisebb társas egység, a párkapcsolat is, ebből következhet, hogy ennek is van egy egészségvédő, védelmet adó értéke. Lehet olyan élménye az embernek, hogy az ő értéke is nagyobb, ha párban él, ebből pedig az következik, hogy sokan megfelelésből akarnak maguk mellé valakit.
Azonban vannak olyan emberek, akik remekül érzik magukat egyedül. Nincs ebben semmi meglepő Gyetvai Viktória szerint, hiszen ez egy személyiségből fakadó tulajdonság is lehet.
Ma már a nők is betölthetnek bármilyen állást, ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a férfiak, de ennek is megvan az előzménye. Amikor a férfiak a világháborúk idején elmentek a frontra, a nőkre hárult az ő feladatuk elvégzése is. Elrendezni a ház körüli teendőket, felnevelni a gyerekeket, a gyárakban elvégezni azt a munkát, amit ezelőtt a férfiak végeztek, ez átalakulást indított a társadalmi szerepekben, és ez hatott a párkapcsolati "normákra" is. Évek kellenek még ahhoz, hogy kiderüljön, hogyan változtatja meg a társadalmi elvárásokat, társadalmi normákat a mostani, átalakult világ, és az egyedülállóság ilyen módon természetessé válása.
