Szakítás: miért a nők szenvednek jobban?

Amerikai kutatók friss kutatása mindezt árnyalja: szerintük a nők ugyan jobban szenvednek érzelmileg, amikor egy kapcsolat véget ér, de gyorsabban is jönnek helyre, mint a férfiak - ugyanis kevésbé destruktívak, kevésbé fordulnak családjukhoz és barátaikhoz segítségért, emiatt pedig gyorsabban jutnak túl a kapcsolat utolsó utáni, kellemetlen fázisán.

Megjósolható a kapcsolat vége A katasztrófaelméleteknél használt matematikai modellek képesek előrejelezni egy házasság tartósságát. A kutatók négy elemet diagnosztizáltak, amely a kapcsolat felbomlását jelzi előre, sőt még - a minden kapcsolatban természetesen előforduló - viták esetében is megkülönböztettek egy kritikus szempontot. Kattintson a folytatásért! A New York-I Binghamton University kutatói szerint a férfiak sosem érik el a feldolgozás fázisát, nem tudnak boldogok lenni szingliként (általánosságban beszélve, természetesen), ehelyett olyan megbánás marad bennük sok esetben, ami évekig eltarthat még. Mindezen különbségnek biológiai okai vannak - a nők ugyanis "többet veszítenek" akkor, ha a rossz emberrel vannak, főként akkor, ha családot szeretnének alapítani. Ebből a helyzetből viszont könnyebb kimászni, ha őszinték és nem fogják vissza érzéseiket.

A kutatók 96 országban kérdeztek meg 5700-nál is több embert, arra kérve őket, hogy értékeljék szakításuk fájdalmát egy tízes skálán (ahol 0 a "semmi hatása nem volt", a 10 pedig az "elviselhetetlenül fájdalmas"). A megkérdezett nők érzelmi fájdalmának számszerűsített átlaga 6,84, ehhez képest a férfiak csak 6,58-at mondtak. Fizikai fájdalmukat tekintve is intenzívebben élik meg a szakítást: átlaguk 4,21 a férfiak 3,75-jéhez képest. Mindezek mellett a nők több dühről, szorongásról és félelemről számoltak be - a férfiak depressziósabbak voltak és fókuszukat is elvesztették. A nők hajlamosabbak arra, hogy pánikoljanak, álmatlanságtól szenvedjenek, vagy éppen elhízzanak.

A nőket jobban megviseli a szakítás

Craig Morris, a Binghamton University antropológiaprofesszora, a kutatás vezetője szerint a nők azzal élik túl az ilyen helyzeteket, hogy szociális hálójukra támaszkodnak. A férfiak a nőkhöz képest pedig nem tudnak megbékélni az egyedülléttel és olyan egyértelműen sem tudják azt mondani, hogy "túl vagyok rajta", mint a nők. Morris szerint a tipikus férfiválasz "önpusztító" jellegű, ami hónapokig vagy évekig is eltarthat - a helyzetet pedig nem azzal oldják meg, hogy feldolgozzák, hanem továbbugranak - általában egy másik kapcsolatba.

Többet erről az Evolutionary Behavioral Sciences szaklapban megjelent tanulmányból tudhatunk meg.