Sokan úgy érzik, hogy a panaszkodás segít kiadni magunkból a feszültséget. Érthető módon egy nehéz nap után jól eshet elmondani egy kollégának, barátnak vagy családtagnak, mi minden ment rosszul. Csakhogy agyunk nem így működik: amikor panaszkodunk, a negatív érzelmek hatására a szervezet stresszhormonokat – köztük kortizolt – szabadít fel, és az agyunkban is mérhető változásokat eredményez. Ugyanez történik akkor is, ha csak meghallgatjuk mások panaszkodását – írja a Wellandfit.
Neuropszichológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a panaszkodás hosszú távon megváltoztatja idegrendszerünk működését és reakcióit. Minden alkalommal, amikor panaszkodunk, megerősítjük azokat az idegi kapcsolatokat, amelyek a negatív gondolkodást támogatják. Idővel az agy egyre könnyebben és gyorsabban kapcsol erre az üzemmódra – vagyis a panaszkodás rászoktatja az agyat a negatív gondolkodásra.
Ráadásul a panaszkodás rövid távon dopaminlöketet ad: e jutalmazó hormon miatt érezhetjük úgy, hogy megkönnyebbülünk, ha kiöntjük a bánatunkat. Olyan, mint egy gyors mentális cukorka – jót tesz egy pillanatra, de hosszú távon függőséget okoz. Minél többször ismételjük, annál inkább megerősítjük az agyban a negatív gondolkodás pályáit. Ezért érezzük úgy, hogy minden rossz, még akkor is, ha objektíven nem az.
Mit tehetünk helyette?
A jó hír az, hogy a panaszkodás ördögi köre megtörhető. Szakértők szerint az első lépés a tudatosítás: figyeljük meg, milyen gyakran panaszkodunk, és milyen helyzetekben tesszük ezt. Már önmagában az észrevétel csökkenti a gyakoriságot.
A második lépés a hála gyakorlása. Ha naponta akár két-három dolgot is megnevezünk, amiért hálásak lehetünk – legyen az egy kedves gesztus, egy jó kávé vagy egy sikeres nap – az agyban új, pozitív idegi mintázatok épülnek ki.
Érdemes kerülni a panaszköröket is, vagyis azokat a beszélgetéseket, ahol mindenki csak a gondjait sorolja. Ha valaki állandóan negatív, próbáljuk a témát más irányba terelni, vagy egyszerűen rövidre zárni a beszélgetést.
Végül, az agy egészségének szempontjából kulcsfontosságú a szürkeállomány edzése: tanuljunk új dolgokat, olvassunk, beszélgessünk inspiráló emberekkel. Ezek az élmények frissítik az idegpályákat, egyben segítenek a pozitív fókusz fenntartásában.
