Azt mindenképpen érdemes leszögezni, hogy a párválasztás messze a legfontosabb döntés az életben. Egy olyan embert keresünk ugyanis, aki szülőtársként mély befolyással lesz gyermekeinkre, akivel nagyjából 20 ezer alkalommal eszünk majd együtt, akinek a napjáról körülbelül 18 ezer alkalommal hallunk életünk során, aki a legtöbbet segít majd karrierünk építésében, továbbá aki az első számú barátunk lesz a szabadidőnkben és a nyugdíjas éveink alatt.
Mindezek okán felelősséget tesz a vállunkra tehát, amikor letesszük valaki mellett a voksunkat. Hogyan lehetséges akkor mégis az, hogy oly' sokan találják végül magukat egy nem kielégítő, boldogtalan kapcsolatban ? Az Upworthy kereste erre a választ!
Nem tudjuk, mit akarunk
Kutatások szerint az egyedülálló emberek rendszerint nem tudják előre megmondani, mit is szeretnének egy kapcsolattól. Egy felmérés például azt mutatta ki, hogy a villámrandik közönségének gyakran percek alatt is változhatnak az elvárásai.
Ez persze nem nagy meglepetés, elvégre az életben soha nem lehetünk jók valamiben, amíg nem csináltuk elégszer. Sajnos azonban a legtöbb embernek nincs lehetősége arra, hogy egy párnál több komoly kapcsolatot is kipróbáljon. Erre egész egyszerűen nincs elég idő. Az sem mellékes, hogy a legtöbb ember egészen másként, más szükségletek mentén éli az életét egyedül, mint egy kapcsolatban. Nem véletlen tehát, hogy egy egyedülálló ember nem tudja, mit is szeretne egy párkapcsolattól.
A társadalom rettenetes tanácsai
Amennyiben valaki egy vállalkozást szeretne működtetni, sokkal hatékonyabb üzletemberré válhat, ha szakirányú képzéseket végez, jól átgondolt üzleti terveket alkot és szorgalmasan elemzi üzlete teljesítményét. Ez logikus, hiszen ez a módja a hibák jelentette kockázat minimalizálásának. Ha viszont ezt a szemléletet megpróbáljuk átültetni a párkeresés területére is, a társadalom azt fogja mondani, hogy túlzottan racionálisak, robotok vagyunk. A közvélekedés egyszerűen nem fogadja el, ha valaki túl sokat gondolkodik a randizáson ahelyett, hogy rábízná magát a vakszerencsére.
Egy kutatás például kimutatta, hogy a párkeresés terén döntéseinket 98 százalékban a meglévő ismeretségi körünk szabja meg. Magyarul mondva: az emberek azok közül választják ki társukat, akikkel eleve ismerik már egymást, ami többnyire egy szűk merítést jelent. Még az sem számít, ha a meglévő jelöltek közül senkivel sem illenek össze igazán.
Mi lehet erre a megoldás? Függetlenül attól, hogy mit mond a társadalom, igenis érdemes a lehető legtöbb online és villámrandin részt venni, merjünk ismerkedni. Elvégre ez az intelligens módja annak, hogy bővítsük azt a kört, amelyből majd kiválasztjuk a párunkat.
Persze a társadalmi beidegződéseknek köszönhetően az emberek gyakran félnek bevallani, hogy a párjukat egy randioldalon ismerték meg. Az elismerésre méltó módja ugyanis ennek az, ha a szerencsére bízzák magukat, a leendő kedvesükbe pedig majdcsak belefutnak véletlenül. Mindez jól mutatja, mennyire illogikus valójában a társadalmilag elfogadott párkeresési szabályzat.
Egy másik elvárás, hogy házasodjunk meg, mielőtt még túl öreggé válnánk, ami függően attól, hogy hol élünk, nagyjából 25 és 35 éves kor között értendő. Persze a szabály szólhatna akár úgy is, hogy bármi történjék, ne menjünk hozzá a rossz személyhez, de a társadalom szemében rosszabb, ha valaki 37 évesen még egyedülálló, mintha lenne például két gyermeke egy rossz házasságban.
A biológia nincs velünk
Ha valaki felkelti az érdeklődésünket, a szervezetünk "Oké, csináljuk!" üzemmódba kapcsol, majd kémiai anyagok arzenáljával igyekszik rábírni minket az ismerkedésre. Bár ezt a folyamatot az agyunk gyakran képes felülírni, olykor mégis megadjuk magunkat ennek a kémiai hullámvasútnak, hiába lenne helyesebb valaki mást keresni inkább. A problémát ráadásul csak tetézi, hogy azoknak a nőknek, akik természetes úton szeretnének gyermeket vállalni, egyetlen dolog villan csupán újra és újra a szemük elé: az, hogy még 40 éves koruk előtt kötelezően meg kell találniuk életük párját. Mindez persze csak még stresszesebbé teszi az egyébként is nehéz feladatot.
Mit kapunk tehát eredményül, ha veszünk sok-sok embert, akik...
- nem tudják eléggé, mit szeretnének egy kapcsolattól,
- a társadalom viszont folyamatosan azt az üzenetet küldi feléjük, hogy meg kell találniuk a párjukat, de ne gondolkodjanak és tájékozódjanak túl sokat, hanem legyenek minél gyorsabbak és spontánabbak,
- eközben ráadásul kémiai anyagok egész sora sarkallja őket arra, hogy haladéktalanul vágjanak bele egy kapcsolatba, és vállaljanak gyereket, mielőtt még túl késő lenne?
A válasz egyszerű: rossz okokból, őrült tempóban meghozott nagy döntéseket, valamint emberek sokaságát, akik életük legfontosabb választását elhibázták.
