A társfüggőség alatt azt értjük, ha valaki folyamatosan a másik igényeit helyezi előtérbe a sajátjai helyett. Ez egy egészségtelen párkapcsolati dinamikához vezet: az egyik teljesen alárendeli magát a másiknak, aki ezért egyre jobban támaszkodik a párjára. Egy idő után így a felek már nem tudják szétválasztani magukat - írja a Psych Central.
A leggyakoribb jellemzői:
- az önfeláldozás,
- a másokra való koncentrálás,
- az irányításvágy, ami konfliktushoz vezethet,
- és nehézség az érzelmek felismerésében és kifejezésében.
Ezek a viselkedési formák pedig nemcsak pár-, hanem más jellegű kapcsolatokban is felmerülhetnek.
Ilyenek a társfüggők
A társfüggők általában kerülik a konfliktust, inkább bocsánatot kérnek, vagy vállalják a felelősséget bármiért, csak hogy megmaradjon a béke. Rengeteg olyan dolgot csinálnak, amit ők maguk igazából nem akarnak, mert másoknak örömöt akarnak szerezni. Amikor viszont a saját maguk kedvére tesznek valamit, akkor bűntudatot éreznek. Teljesen idealizálják a partnerüket vagy más szerettüket, akkor is fenn akarják tartani a kapcsolatot, ha amúgy nem elégedettek vele, mivel rettegnek attól, hogy elhagyják őket. Nagyon aggódnak a szeretett fél szokásai vagy viselkedése miatt, hajlamosak helyettük döntést hozni, hogy irányítsák őket. Egy idő után pedig már csak a másik igényeinek függvényében tudják meghatározni magukat.
Okai
Az ilyen típusú viselkedést számtalan tényező kiválthatja, többek között az alábbiak:
- fizikai, érzelmi, vagy szexuális abúzus,
- a szülők vagy gondviselők nem törődtek az egyén igényeivel gyerekkorában,
- mentális problémákkal (például borderline személyiségzavar vagy nárcisztikus) küzdő szülők,
- irányító vagy túlságosan óvó szülő, aki nem tanítja meg a gyereknek a határok meghúzását,
- ha az egyik vagy mindkét szülő elhagyja a családot, ami miatt folyton attól fél valaki, hogy elhagyják,
- kritizáló szülők, testvérek, bántó osztálytársak, akik miatt önbizalomhiány alakul ki.
Van megoldás
Ha felismerjük magunkon ezeket a tulajdonságokat, és változtatni szeretnénk, azon sokat kell dolgoznunk, akár terapeuta segítségével is. Mehetünk a pár-vagy családterápiára, attól függően, hogy kivel alakult ki az egészségtelen viszony. Ezeken az üléseken biztonságban mondhatjuk ki, hogy mire van valójában igényünk, és kérhetünk segítséget ezek megfelelő kommunikálásban, és a másik egészséges mértékű segítésében.
A másikról való leválás részeként több időt kell töltenünk egyedül, ha megtehetjük: újra feltöltődhetünk, újra felfedezhetjük az érdeklődési körünket, a hobbijainkat. Visszatérhetünk a korábbi céljainkat, amikről a másik hatására letettünk. A folyamat során megtapasztalhatjuk, mi a különbség egy kiegyensúlyozott és egy társfüggő kapcsolat között.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Legjobban: