Tisztelt Szerkesztőség!
A fiam 40 éves, családja, két gyönyörű gyermeke van. Néhány éve azt érzem, hogy valami nincs rendben velük. Állandó rohanásban élnek, fiam évek óta igen magas beosztásban dolgozik egy külföldi cégnél. Betegségem miatt néhány hetet náluk töltöttem, és megdöbbenve tapasztaltam (amit régóta sejtek), hogy a fiam fáradtan hazatérve, csaknem minden este a pohár után nyúl.
Azt mondta, neki ez a "lazítás, kikapcsolódás". Hétvégén, ha megtehette, még jobban "lazított és kikapcsolódott". Beszéltem a menyemmel, akkor tudtam meg, hogy ez már évek óta tart, és ő tehetetlen. A fiam nem tartja alkoholistának magát, de nem tud lemondani az italról. Ha nem iszik, fáj a feje, feszült, nem tud aludni (igaz így se). Ezzel előbb-utóbb tönkreteszi családját. El fogja veszíteni feleségét és a gyerekeit is, akiknek ez a minta, ezt látják.
Azt hallottam, hogy az alkoholizmus öröklődhet is (volt kitől...).
Tisztelt Levélírónk!
Amit ír, sajnos egyre gyakoribb tünet rohanó, felgyorsult világunkban. Különösen a feszített tempóban, a teljesítmény-centrikus légkörben, a felelősségteljes beosztásban dolgozók közül találnak rá egyre többen az alkoholra, mint a felhalmozódott stressz egy lehetséges oldószerére, a lazítás egyik módjára. Az alkoholfüggőség egyébként krónikus megbetegedés - tehát valóban betegség - amelynek hátterében számos genetikai, pszichoszociális és különböző környezeti faktor állhat. Ezért a kezelése is komplex feladat. A legfontosabb, hogy a beteg is kívánjon változtatni.
A környezet legföljebb segítheti ebben. Ne hibáztassuk, ne szégyenítsük meg, ne közösítsük ki, de azért hívjuk fel a figyelmét arra, hogy a betegsége, a viselkedése milyen gondokat okoz a környezetében, illetve saját szervezetében is. Fontos, hogy ne az alkoholista beteg legyen a család ellensége, bűnbakja, hanem legyen közös cél a betegség kezelése, legyőzése.
Ebben segítséget nyújthat a szakember, pszichiáter szakorvos, pszichológus, addikto-lógus. A kezelés részben gyógyszeres. Az alkohol elhagyása után heveny testi tünetek - ún. elvonási tünetek - jelentkezhetnek, melynek kezelése mindenképpen orvosi feladat.
A betegség maga a függőség, melynek következményei a visszaesések. A gyógyszeres kezelés fő célja a relapszus (visszaesés) megelőzése. Ennek ma már többféle változata is ismert.
A korábbi próbálkozások főleg arra összpontosítottak, hogy a szervezetbe kerülő alkohol elbomlását gátolják. Ez igen kellemetlen közérzetet, súlyosabb esetben mérgezési tüneteket okozott - így hát a beteg kénytelen-kelletlen megtapasztalhatta, hogy bizonyos gyógyszerek mellett nem lehet inni.
Az utóbbi években előtérbe kerültek az "alkoholéhséget" csökkentő gyógyszeres próbálkozások. Ezek a gyógyszerek - ma már nálunk is használják őket - meghosszabbítják az absztinens (alkoholmentes) időszakokat, illetve segítik a végleges, alkoholmentes állapot elérését.
Természetesen a gyógyszeres kezelés mellett igen fontos a pszichoterápia. A beteg személyiségétől, a pszichoszociális (belső lélektani és környezeti) tényezőktől az alkoholbetegség típusától függően több megközelítési módszer is lehetséges.
Az alkoholbetegségnek is több formája, fajtája létezik. Például vannak rendszeres ivók és vannak ún. periódikus ivók, akik többnapos, vagy -hetes alkoholmentes állapot után kerülnek vissza egy általában napokig tartó ivásos periódusba.
Bizonyos formáiban feltételezik, hogy az alkohol valamiféle űrt tölt ki a személyiségben, melynek hátterében egészen korai gyermekkori sérülést sejtenek. Ez a problematika is tere lehet a pszichoterápiának. Az alkoholizmus társulhat kapcsolati, kötődési problémával is.
Hatékony pszichoterápiás megközelítési mód lehet a család, a párterápia.
A család értelmezhető egyfajta rendszernek, ahol a családtagok a rendszer részei, akik folyamatosan hatnak egymásra. Ha a rendszer egyik tagjával probléma van, akkor valószínűsíthető, hogy ebbe - környezeti faktorként - a rendszer maga is belejátszik.
Másrészt a betegség természetesen a rendszer valamennyi tagjának nagyon megterhelő. Ha az alkoholnak jelentős feszültségcsökkentő szerepe van a beteg életében, akkor érdemes megtanítani a stressz kezelésének egyéb módjaira (pl. relaxáció, autogéntréning).
Gyakran a személyiség része a konfliktuskerülés, az önbizalomhiány, az, hogy az illető képtelen az érdekeit érvényesíteni, bizonyos helyzetekben nemet mondani. A terápia irányulhat az asszertív-önérvényesítő viselkedés elsajátítására is.
Jó hatékonysággal működnek az anonim alkoholisták klubjai, ahová a gyógyultak is visszajárnak.
