A 19 és 26 év közötti egészséges hölgyek bevonásával készült vizsgálat kimutatta: amennyire képesek figyelni a szívverésükre, annyira figyelnek az egész testükre - derül ki a Londoni Egyetem Royal Holloway Intézetének felméréséből. A kutatók szerint az új eredmények segíthetnek megérteni a testképzavar miatti klinikai kezelést igénylő magatartás-problémákat, amelyek a saját szervezet tárgyiasításán alapulnak. Ilyen például az anorexia is.
"Az embereknek megvan az a jellegzetes képességük, hogy külső szemlélőként tudják látni magukat. Néhány nőnél azonban fennáll a veszély, hogy tárgyként kezelik a testüket, nem becsülik meg azt, és nincs belső elkötelezettségük a saját fizikai állapotuk, illetve egészségük iránt. A magukat tárgyiasító nők fogékonnyá válnak az olyan pszichés zavarokra is, mint a depresszió vagy a szexuális gondok" - mondta dr. Manos Tsakiris, az intézmény pszichológiai tanszékének munkatársa. "Úgy gondoljuk, hogy a testtudatosság mérése a belső jelekre való figyelés útján mérhető a leginkább" - tette hozzá kollégája, Vivien Ainley.
Múlt hónapban egy másik kutatás bizonyította, hogy az étkezési zavarban szenvedők azért látják nagyobbnak a saját testüket, mert az agyukban "csatlakozási hiba" áll fenn. Ezért szeretnének minél hamarabb minél nagyobb súlytól megszabadulni szélsőséges diéta és megerőltető edzés útján.
Németországban, a bochumi Ruhr Egyetemen eközben az agyi ideghálózat aktivitását figyelték, miközben testeket ábrázoló képeket mutattak a kutatásba bevont személyeknek. Előbb tíz anorexiás és tizenöt hasonló korú egészséges nőt kértek meg, hogy a képernyőn feltűnő sziluettek közül válasszák ki, melyik hasonlít a legjobban a sajátjukra. A kontrollcsoportban tíz - MRI-vizsgálatból kimaradó - személy válaszolt ugyanerre a kérdésre az alanyok testével kapcsolatban. Az eredmények alapján míg az egészségesek vékonyabbnak ítélték magukat a kontrollcsoport véleményénél, az étkezési zavarral küszködők azonban teltebbnek. Eztán MRI-vel figyelték a bal agyfélteke testérzékelésért felelős régióit (FBA és EBA). Bebizonyosodott, hogy e két rész közötti kapcsolat gyengébb volt anorexiásoknál. A tanulmány a című szakfolyóiratban jelent meg.
