Egyre fiatalabban, nem ritkán már kiskamasz korban okoznak rendszeresen és szándékosan fájdalmat maguknak azért, hogy enyhítsék szorongásukat, belső ürességérzésüket – idézi a Semmelweis Egyetem keddi közleménye dr. Várnai Nikoletta gyermek- és ifjúságpszichiátert, a Gyermekgyógyászati Klinika Gyermekpszichiátriai Osztályának főorvosát. A doktornő hangsúlyozza: az önsértés egy segélykiáltás, amelyet mindig komolyan kell venni. Fontos pszichológus, pszichiáter segítségét kérni, mert akár öngyilkossági szándék is állhat a háttérben.
A gyerekkori önsértés leggyakoribb típusai
Vagdosás, ütés, tépés, égetés – önsértési módok, amelyek egyre gyakoribbak a gyerekek körében. Az önsértés nem önálló kórkép, hanem tünet, kísérőjelenség, így nincs statisztika arra vonatkozóan, hogy mennyi gyereket érint. De dr. Várnai Nikoletta tapasztalatai szerint mind többeket: a Gyermekpszichiátriai Osztályon a 2000-es évek elején még átlagosan heti egy-két gyereknél tapasztalták ezt, manapság már napi szinten négy-öt ilyen esettel találkoznak. Nem ritka, hogy a sürgősségi ellátásból kerülnek hozzájuk gyerekek, mert olyan mély sebet ejtenek, vagy olyan súlyos sérülést okoznak maguknak.
Az önsértő lányok három-négyszer többen vannak, mint a fiúk, akik viszont sokszor durvábban bántják magukat. A jelenség a 16-17 évesek körében a legjellemzőbb, de 12-13 éves kiskamaszoknál is előfordul. Ezenkívül egy teljesen átlagos, egészséges személyiségfejlődésű gyerek is érintett lehet egy nehezebb életszakaszában. Mint arra ugyanis a főorvos rámutat, az önsértés lényege, hogy a fizikai fájdalom enyhít azon a belső lelki fájdalmon, amely a gyereken eluralkodik. Vagy – ahogyan sokan fogalmaznak – legalább átmenetileg kizökkenti őt a beszűkült tudatállapotból, abból az ürességérzésből, amely teljesen rátelepedik.
„Ez a belső fájdalom, ürességérzés kapcsolódhat szorongáshoz, depresszióhoz, evészavarhoz vagy akár súlyosabb pszichiátriai kórképekhez is, és a hátterében biológiai, pszichológiai és szociális okok egyaránt állhatnak” – magyarázza a dr. Várnai Nikoletta. Így genetikai hajlam, rossz szülői példa, a megküzdési stratégia hiánya, anyagi vagy egyéb problémák a családban, de tetten érhető a közösségi média hatása, ezen belül a zaklatás, online bántalmazás is. Az önsértés azért is egyre gyakoribb, mert ez a téma manapság nem különleges a gyerekek körében. Az online felületeken is terjed, hogy megoldás lehet a problémákra, és erről a fiatalok beszélnek, sőt egymást segítik akár gyakorlati ötletekkel is.
A szakember szerint fontos ok az is, hogy a világ a gyerekek számára elveszítette biztonságos voltát. A járványok, a háborúk, a klímaválság már része a mindennapjaiknak, otthon, az iskolában és másutt is ezekről a témákról hallanak, beszélgetnek maguk is.
Az önsértés mindig intő jel
„Az önsértésben nincs szezonalitás, folyamatosan érkeznek gyerekek a klinikára, mindig más miatt” – mondja a pszichiáter főorvos. Akiknél a probléma forrása a családban keresendő, vagy szükségük van a keretekre, azok az ünnepek alatt vagy éppen a téli-nyári szünetben éreznek kényszert az önsértésre. Vannak viszont, akiknek kifejezetten jót tesz a szünet és az iskolától, az osztálytársaktól való távolság. Ők az iskolaévben enyhítenek ily módon a szorongásukon.
Dr. Várnai Nikoletta hangsúlyozza: ha egy gyerek szándékosan fájdalmat okoz magának, azt mindig komolyan kell venni. Nemcsak azért, mert ez egy segélykiáltás, de azért is, mert az önsértés krízishelyzetekre adott válaszként szokássá válhat, illetve idővel a nem öngyilkossági célú önbántalmazás átfordulhat öngyilkossági szándékú önsértésbe is. Ezt nagyon fontos szem előtt tartania a szülőnek, aki attól tart, hogy a segítségkéréssel esetleg megbélyegzi a gyerekét.
Mennyire ismered a legfontosabb szűrővizsgálatokat? – kvíz
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Így veheti észre a szülő a bajt
Hogyan fedezheti fel a szülő az önsértést, és mit tehet ilyen esetben? A pszichiáter szerint gyanúra adhat okot, ha a gyerek nyáron sem szeretne pólóban, rövidnadrágban, fürdőruhában lenni, ha bezárkózik, hosszabb időre elvonul a szobájába, és közben például romlik az iskolai teljesítménye vagy elhanyagolja a barátait. Még intőbb jel, ha a szülő véres ruhadarabot talál a szennyeskosárban, vagy például pengét a gyerek holmijai között. Nagyon fontos, hogy ilyen és hasonló esetekben mindenképpen találjon alkalmat a szülő arra, hogy őszintén elbeszélgessen a gyerekével, akár egy közös program során.
„Egy kamasznál, kiskamasznál minden lehetőséget meg kell ragadni a beszélgetésre, ha pedig a gyerek jelzi, hogy erre igénye van, akkor mindent félre kell tenni és meg kell hallgatni őt. Ezek nagyon fontos pillanatok. Ha ilyenkor nyitott a szülő, akkor akár el is lehet kerülni, hogy a gyerek az önsértést válassza a problémája látszólagos megoldásaként” – magyarázza Várnai doktornő. Hozzáteszi, mindenképpen kerülni kell az áldozathibáztatást. Fontos, hogy a gyerek érezze, nem vele van baj, támaszkodhat a családjára, ezt a problémát együtt oldják meg.
Ez is érdekelhet
Ha a gyerek teljesen be- és elzárkózik, és azt érezzük, hogy baj van, akkor segítséget kell kérni. Fordulhatunk a házi gyermekorvoshoz, az iskolapszichológushoz, a pedagógiai szakszolgálathoz, valamint akár családterapeuta támogatását is igénybe lehet venni. Akut helyzetben, ha a gyerek súlyosabban megsérti magát, feltétlenül orvoshoz kell vinni vagy mentőt hívni, és az ellátóhelyen beszélni kell az önsértés gyanújáról. A szakember meg tudja ítélni, hogyan tovább.
Legjobban: