Egy tipikus eset kapcsán egy brit gyerekorvos, Roy Meadow használta először a Münchausen by proxy kifejezést 1977-ben, amikor egy anya úgy tüntette fel súlyos betegnek kislányát, hogy a tüneteket közben ő maga idézte elő - mondta el az Indexnek dr. Pászthy Bea gyermekorvos, gyermekpszichiáter, a Semmelweis Egyetem I. Gyermekgyógyászati Klinikájának egyetemi docense. A szakember hozzátette, a szülők változatos módszerekkel érik el céljukat, így olykor leleteket hamisítanak, például vért vagy cukrot tesznek a gyerek vizeletmintájába, máskor pedig mérgezéssel, fertőzésekkel, fizikai bántalmazással teszik ténylegesen beteggé gyermeküket.
A könyörtelen és abszurd cselekedet mögött a pszichés zavarokkal küzdő szülő szeretetéhsége és figyelem, elismerés iránti vágya áll. Céljaik elérését a beteg gyermeket odaadóan ápoló édesanya szerepétől várják. Az ilyen emberek nem akarják bántani csemetéjüket, de fájdalma sem kelt bennük empátiát , egyben saját állapotukat sem hajlandóak beismerni. Bizonyos esetekben még akkor sem vallják be tetteiket, amikor egyértelmű bizonyítékokkal szembesítik őket.
Az érintett gyerek szenvedésének nagyobb részét általában a szükségtelen orvosi beavatkozások, fájdalmas kezelések, műtétek okozzák, amelyeket édesanyjuk harcol ki nekik. Nemzetközi becslések szerint az áldozatok 20-40 százaléka meghal, de a túlélők is rendszerint maradandó pszichés és testi károsodást szenvednek.
A Münchausen by proxy felismerése igen nehéz feladat, vannak azonban jelek, amelyek alapján az egészségügyi dolgozókban felmerülhet a gyanú. Ezek dr. Pászthy Bea szerint a következők:
- a gyerek betegsége rendkívül ritka, jelen orvosi tudásunkkal megmagyarázhatatlan,
- a tünetek túlzottan változatosak, több szervrendszert is érintenek, továbbá a kezelések ellenére is ismétlődnek,
- a leletek ellentmondásosak, ellentmondanak egymásnak és a gyerek állapotának is,
- a tünetek az anya jelenlétéhez kapcsolódnak,
- az anya kitartóan keresi a kezelőorvos társaságát, látványosan aggodalmaskodik, de egy adott ponton mégsem működik együtt tovább, elviszi a gyereket más orvoshoz, nem adja neki az előírt gyógymódot,
- a családban többféle megmagyarázhatatlan betegséggel küszködnek.
Erősítheti az abszurdnak tűnő felvetést mindezeken túl, ha a gyermeket az anya nem engedi közösségbe, egyben másokat sem lát szívesen a család közelében. A gyermek folyton betegeskedik, rendkívül félénk, akár láthatóan alulfejlett is lehet. Mivel a szindróma súlyos, sokszor halállal végződő gyermekbántalmazási forma, felismerése életet menthet.
