„Léteznek még olyan közeli és mély barátságok, amilyeneket a romantikus vígjátékokban látunk? Mindig is reménykedtem, hogy én is kialakíthatok egy ilyen kapcsolatot, de kezdem elveszíteni a hitemet” – kezdte a The Guardian szakértőjének címzett levelét egy 30-as éveiben járó nő. Mint írta, ő egyébként az egyedül töltött időt is élvezi. Emellett gyakran jár el kávézni a környéken lakó nőkkel és munkatársaival – ezeket a kapcsolatokat azonban túlságosan felületesnek érzi.
„Nincs körülöttem senki, akivel megoszthatnám a félelmeimet”
A nő azt is bevallotta, hogy mostanában egyre inkább azt érzi, hogy kimarad valamiből, amiért neki nincs olyan közeli barátnője, mint másoknak. Több egykori iskolatársa például már 20 éve mély és bizalmas kapcsolatot ápol egymással.
Eddigi életemben csak 1-2 olyan barátságot tudtam kialakítani, amelyet valóban őszinte kötődésnek gondoltam, de egészen a közelmúltig ez sosem zavart. Most azonban, a 30-as éveimbe lépve elszomorít vagyok, hogy nincsenek szoros barátságaim. Nincs körülöttem senki, akivel kölcsönösen megoszthatnánk mély gondolatainkat és félelmeinket. Erre különösen szívszorító volt ráébrednem, miután elvesztettem pár legjobb barátomat, akiket még az egyetemen ismertem meg. Barátságunk 15 év után ért véget, amikor egyikük párját feljelentettem szexuális zaklatás és szeméremsértés miatt. Nem hibáztattak érte, de a reakciójuk rávilágított arra, hogy ezekben a kérdésekben már nem ugyanolyan az értékrendünk” – olvasható a levélben.
A tanácsot kérő olvasó az említett csalódása után egyébként megpróbált más nőkkel is kapcsolatba lépni, és bekerült egy nagy társaságba. Úgy érzi azonban, hogy az a közösség valójában csak hamis kedvességek és egymásról szóló sunyi megjegyzések tárháza.
„Úgy érzem, a nők az életemben mindig versenyezni akarnak egymással. Lehet, hogy egyszerűen csak nem bírom elviselni az egyébként természetesen mindenhol jelenlévő intrikákat? A férjem egyébként egyben a legjobb barátom is, és az ő társaságában egyáltalán nem érzem magamat magányosnak. Sőt, miután elfogadtam, hogy nem sikerült új barátokat találnom, meg is nyugodtam egy kicsit, mert legalább elmondhatom magamról, hogy én megpróbáltam. De ez vajon normális? Vagy csak velem van a baj?” – tette fel végül a kérdését az összezavarodott nő.
„A tévé és a közösségi média hamis képet fest a barátságról”
A levélírónak a The Guardian egyik szerkesztője, Annalisa Barbieri válaszolt. Mint írta, a filmekkel és a közösségi médiával az a probléma, hogy csak a jól kiválasztott pillanatfelvételeket jelenítik meg, ezáltal pedig hamis képet fest az életről, egyebek mellett a barátságról is. A hullámvölgyeket ugyanis jellemzően nem ábrázolják, csupán az idilli vagy vicces eseteket.
Barbieri kikérte Kate Merrick pszichoterapeuta véleményét is a témával kapcsolatban, hogy minél jobb tanácsot adhasson olvasójának. A szakérő kiemelte, hogy ő sem ismer olyan embereket, akiknek olyan a barátságuk, ami beleillene egy romantikus komédiában. „A barátságok és kapcsolatok összetettebbek és bonyolultabbak ennél” – szögezte le.
Az egy nagyon jó jel, hogy ilyen jól kijössz a férjeddel. Ez is azt bizonyítja, hogy igenis képes vagy mély barátságok és szoros kapcsolatok kialakítására. Elképzelhető viszont, hogy pont azért nem tudsz valódi barátságot ápolni más nőkkel, mert a benned élő idilli – és valótlan – kép miatt elutasítod ennek lehetőségét. (…) Egy olvasóm egyszer úgy fogalmazta meg, hogy »vannak az életünkben érdekbarátságok, szezonális barátságok, és olyanok is, amelyek egy életre szólnak«. Szerintem ez egy sokkal reálisabb megközelítés” – zárta gondolatait Barbieri.
