A rendezvény 24 órájában eddig nem látott mennyiségű alkotás készült, az előzetes becsléseket túlszárnyalta az elfogyott festék mennyisége, és a tavalyi évekhez képest sokkal többen érkeztek az itthon egyedülálló maratonra.
Idén negyedik alkalommal rendezték meg a PsychArt24 művészeti maratont, melynek alapvető célja az, hogy a mentális és pszichiátriai betegséggel élő , art brut művészek önértékelését erősítse, és az ellenük irányuló diszkriminációt csökkentse az által, hogy minden előítélet nélkül alkothassanak egészséges művészekkel együtt. Az elmúlt évekhez képest rekordot döntött a festőmaraton, akár az elkészült alkotások, akár a művészek számát nézzük. Dr. Simon Lajos, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyetemi docense, a PsychArt24 főszervezője a számok és statisztikák mellett arra is nagyon büszke, hogy az esemény elérte célját: a közösen alkotó művészek megmutatták, hogy a művészet valóban összeköti az embereket.
"Egyértelmű sikernek könyvelhetjük el a 2013-as évet, hiszen az eddigi három rendezvényünkhöz képest jóval nagyobb érdeklődés kísérte a festőmaratont. Hogy egy kicsit a számokról beszéljünk: 297-en regisztráltak a rendezvény 24 órája alatt, ami 110 fővel több a tavalyi évhez képest. Idén összesen nagyjából 400 alkotás készült, és az előre megbecsült festékmennyiséget is felhasználták a művészek, vagyis nagyjából 25 kiló alapanyag fogyott. Három művész valóban 24 órán keresztül alkotott, de még hajnalban is volt legalább 8-10 lelkes ember, aki dolgozott. Három hullám volt, amikor több órán keresztül mind a 60 festőállványon folyt a munka. Hajnalban alkottak legkevesebben, de már fél 4-kor megérkeztek a korán kelő első művészek" – mesélt az adatokról dr. Simon Lajos. – "Ha nem a számokat, hanem a rendezvény célját nézzük, teljes mértékig elégedettek lehetünk, hiszen az egész rendezvény jó hangulatban telt, a résztvevő művészek közötti kapcsolat pedig példátlan volt. Sokat kommunikáltak egymással, kíváncsiak voltak egymás alkotásaira és teljesen egyenrangúként kezelték a másikat. Elmondhatom, hogy az idei rendezvény négy éves történelmünk eddigi csúcspontja" – tette hozzá.
"A művészet lényege az, hogy alkotás közben az ember egy katarzis élményen menjen keresztül, amelyből aztán valami maradandót képes alkotni. Alkotás közben előjön belőlünk egy stressz, egy pozitív stressz, aminek a hatására meg akarunk mutatni magunkból egy darabot. A PsychArt24 rendezvény 24 órája alatt ez a stressz kiváltképpen megjelenik, mert az embert ösztönzi az, hogy látja a társait alkotni, ezzel ő maga is jobb akar lenni" – mondta Gaál József festőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense.
A művészetet, mint terápiás eszközt régóta használják már a pszichiátriai és mentális problémákkal küzdő betegek gyógyításában, rehabilitációjában. A festőmaraton célja azonban elsősorban a közös festés öröme, az értékteremtés képességének megélése és az egymás iránti elfogadás bemutatása volt. Az eseményen résztvevő hivatásos festőművészek és az art brut alkotók bebizonyították, hogy a művészet nyelve közös.
"2006-ban találkoztam először a festéssel: az egyik barátnőm adott először ecsetet a kezembe, amikor elvitt magával egy festőcsoportba. Bár azóta is csak hobbiból festek, érzem, hogy hihetetlenül sokat segít, felszabadultságot és kötetlenséget érzek alkotás közben, azt, hogy senkinek sem kell megfelelnem. Általában nonfiguratív dolgokat festek, mert a formáknál sokkal fontosabbak számomra a színek. Van, hogy az absztrakt formákból hozok ki egy tájképet vagy virágokat, de néha az emlékeimet örökítem meg" – mesélt a művészeti maraton egyik lelkes alkotója, Sajó Boglárka, aki leginkább a meleg színekkel szeret játszani. – "Tapasztalatból tudom, hogy a festés nagyon sokat segít: az élet igazi mélypontjain is át tud lendíteni. Éppen ezért tartom nagyon jó kezdeményezésnek a PsychArt24 festőmaratont: egyrészt mindenki megtapasztalhatja a festés örömét, másrészt azok a falak, amelyeket az emberek egymás közé húznak, itt megszűnnek, hiszen itt mindenki egyenlő, csak az a lényeg, hogy fogd meg az ecsetet és alkoss valami maradandót."
Az alkotók között akadt olyan is, aki már évtizedek óta a festés szerelmese, és bár az útja végül nem művészi pályára sodorta, az alkotás örökre az élete része marad. "17 éves voltam, amikor először úgy rajzoltam valamit, hogy jól esett az alkotás folyamata. Azonnal sikert arattam, ugyanis a művem a középiskolai táblán jelent meg: amikor a tanár belépett a terembe és értetlenül bámult a képre az egész osztály nevetett. Büszkeséggel töltött el, hogy azután minden szünetben megkértek, hogy rajzoljak újra a táblára. Húsz éves koromban döntöttem úgy, hogy komolyan foglalkozom a művészettel, már a főiskolát tervezgettem, de aztán az élet úgy hozta, hogy műszaki és közgazdasági pályán szereztem diplomát. Az alkotás azóta is az életem része, de csak a magam szórakoztatására, mert számomra a festészetben a legfontosabb a szabadság. Ha van kedvem, akkor leülök a vászon elé, ha nem, akkor akár fél évig nem nyúlok ecsethez. A PsychArt24 éppen ezért jó: egyrészt találkozom a régi ismerősökkel, akik mindig örömmel látnak, másrészt itt megszabadulhatok minden kötöttségtől, hiszen azt festek, amit akarok, addig alkotok, amíg jól esik – számomra ez az igazi szabadság" – árulta el Gaál Ottó, aki 10 éve nyugdíjas, így akad ideje az alkotásra.
A PsychArt24 rendezvényen készült művek legjobbjait október végétől kiállításon tekinthetik meg az érdeklődők.
