Ha tipikus depressziós embert kell elképzelnünk, nagy valószínűséggel felnőtt nőre gondolunk. Kétségtelen, a betegség kétszer olyan gyakori a nőknél, de gyerekeknél és férfiaknál is jelentkezhetnek a depresszió tünetei. Csakhogy gyerekek esetében kevésbé gondolunk ilyesmire, a férfiak pedig sokkal kevésbé motiváltak abban, hogy felvállalják betegségüket, orvoshoz, szakemberhez forduljanak.
Gyerekeknél, az erősebb nemnél, és időseknél a depressziós megbetegedés nem mindig depressziós, "nyomott" hangulatban nyilvánul meg. Jele lehet az illetőnél szokatlanul fellépő ingerültség, türelmetlenség, elégedetlenség, kötekedő viselkedés, zsémbesség, zsörtölődés, szóbeli de akár testi sértésekben megnyilvánuló agresszivitás, "nyavalygás", panaszkodás, lemondás, pesszimizmus is.
Mindig gondoljunk a depresszióra, ha valaki szemmel láthatólag nem "érzi jól magát a bőrében"!
A kis emberek nagy problémája
A gyermekeknél életkori sajátosságoktól függően változnak a tünetek, de nagyon fontos, hogy gondoljunk a depresszióra. Általában a gyermek vagy serdülő szomorúnak, haszontalannak és sikertelennek látja magát. Olyan kijelentésekkel jellemzi magát, mint "Engem senki nem szeret." "Nem vagyok jó semmiben.". Nem élvezi a baráti társaságot, életkortól függően a játékot vagy az iskolát, illetve azokat a tevékenységeket, amelyekben eddig örömét lelte. Megváltozhat a gyermek aktivitási szintje: aluszékony lesz, és rengeteg időt töltene ágyban, vagy épp ellenkezőleg, az eddigi viselkedéséhez képest nagyon aktívvá válik. Megváltozik az étvágya, illetve az alvásigénye, mindkettő akár pozitívan, akár negatívan. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez utóbbi a változások a serdülőkor természetes velejárói.
Iskolás korban nemegyszer egyetlen tünet a kifejezett teljesítményomlás, a koncentrációs nehézség és a beilleszkedési zavar. A lelki probléma azonban az ő esetükben is megnyilvánulhat testi szinten. Fejfájás, hasfájás jelentkezik, amelyeknek nincs kimutatható szervi oka. Feltűnőek lehetnek a magatartási gondok, amelyek főleg agresszív viselkedésben, dühkitörésekben nyilvánulnak meg.
Általánosságban érvényes, hogy amennyiben feltűnő, és ok nélküli változás következik be a gyermek magatartásában, gondolni kell a depresszióra. Ha az életében fájdalmas veszteség vagy trauma történt, és a lehangoltság még hetekkel később is változatlan formában áll fenn, szintén érdemes utánajárni a problémának.
Mániával szövődve
A bipoláris zavar, vagy mániás depresszió szintén jelentkezhet gyermekkorban. A tünetei alapján egyre gyakrabban fordul elő, hogy a szülők és a pedagógusok, nevelők hiperaktivitásként címkézik, és sajnos a szakorvosok esetében is előfordul, hogy téves diagnózist állítanak fel.
A mániás periódus tünetei ténylegesen hasonlítanak a figyelemhiányos, hiperaktív gyermekek viselkedéséhez. A gyermek szinte fáradhatatlannak tűnik, nincs erő, ami megállítsa, lecsendesítse. Erős hangulatváltozásait komoly dühkitörések tarkíthatják. Irreális elképzelései vannak magáról, a teljesítőképességének határairól, ezért előfordul, hogy extrém kockázatot vállal, félelemérzet nélkül.
Agresszió és alkohol
A munkanélküliség, az egzisztenciális problémák, a bizonytalan jövő és az ezekből eredő bizonytalanság érzése sok embert dönt depressziós állapotba. Az ilyen emberek szenvednek, letörtek, alvási zavarokkal küszködnek, örömtelenek, olyannyira passzívak, hogy még segítséget sem tudnak kérni.
A férfiaknál azért nehéz felismerni a depressziós tüneteket, mert ezek az esetek jelentős részében viselkedési zavarokban és alkoholizálásban nyilvánulnak meg.
A külvilág felé általában agresszívek, dühösek, türelmetlenek és lehangoltak.
Egy idő után problémáik megoldatlansága gyermeki viselkedésbe torkollik, sokszor nagy mennyiségű alkoholt fogyasztanak a szorongásos tünetek enyhítésére. Magukkal szemben elégedetlenek, az eltérő tünetek miatt szakemberhez nem fordulnak, segítséget nem kapnak, sőt irritáló viselkedésük miatt családtagjaik és barátaik elfordulnak tőlük. Egyedül maradhatnak, és ebben a helyzetben gyakran nyúlnak a pohár után.
Terápia szempontjából fontos, hogy felismerjük, a tünetek hátterében depresszió húzódhat meg. Fontos, hogy az illető környezetében legyen olyan ember, aki segíti a beteget abban, hogy eljusson a szakemberhez: pszichológushoz, pszichiáterhez.
Enyhébb esetekben elegendő a pszichoterápia, életvezetési tanácsok adása. Súlyosabb esetekben viszont gyógyszeres terápiára is szükség van.
A férfiak - ellentétben a női betegekkel - a pszichoterápiát távolinak érzik, inkább a gyors problémamegoldást igénylik. A kognitív orientációjú terápiával nagyobb önismeretre tesznek szert, javul az együttműködésük, szégyenérzetük, és gyengeségeiket jobban el tudják fogadni.
