Ha van egy dolog, amit biztosra vehet a lóversenyzéssel kapcsolatban, az ez: vannak emberek, akik biztosra veszik, hogy a kis fekete könyveik nyerő tippeket és belsős információkat hordoznak, amik szakértőkké és örök győztesekké teszik őket. Hosszú távon azonban szinte biztos, hogy a lóversenyen fogadók pénzt veszítenek a pályán - és a számadás végén mindig több vesztes lesz, mint győztes.
A komoly lovizók gyakran feljegyzik a fogadási szokásaikat, annak reményében, hogy kidolgozhatnak valamilyen rendszert, amivel biztosan nyerhetnek. Legalábbis ezt állítja Matthew Browne, az ausztrál CQ Egyetem munkatársa, aki a tudóstársaival együtt kimutatta, hogy rendkívül magas azoknak a győztes futamoknak a száma, amik ahhoz szükségesek, hogy valaki igazán szakértőnek mondhassa magát.
Azok a szerencsejátékosok, akik olyan játékokban vesznek részt, mint a póker , és a különböző sportfogadások, rendkívül motiváltak, hogy hosszú távon is folyamatosan nyerjenek, ezért sokan vannak, akik figyelemmel kísérik saját eredményeiket, hogy hatékonyságukat és teljesítményüket ellenőrizhessék.
Hogy a tudósok megvizsgálhassák, pontosan hány fogadás szükséges ahhoz, hogy valaki reprezentatív eredményeket tudjon leszűrni a fogadásaiból, Browne és társai azonos összegeket tettek fel véletlenszerűen kiválasztott lovakra 211 hétvégi futamon .
A kutatók végül arra a meglepő eredményre jutottak, hogy a szerencsejátékosoknak legalább 10 000-szer kellene fogadniuk egyéni futamokon, egyenként 9 százalékot meghaladó nyereményhányadossal, hogy valóban szakértőnek számíthassanak és kidolgozhassanak valamilyen nyerő stratégiát. Ez azt jelenti, hogy a játékosok legnagyobb része sosem lesz igazi szakértő, és sosem fog annyit tudni, hogy megfordíthassa a szerencséjét. Browne szerint gyakran még a racionális szerencsejátékosok sem ismerik be maguknak, hogy a hosszú ideig tartó nyerőszériáik általában nem másnak, mint a puszta vakszerencsének köszönhetőek.
"A győztes stratégia általában csak illúzió, amibe a szerencsejátékosok ringatják magukat. Sokan szeretik szakértőnek beállítani magukat, pedig a legtöbb esetben egyszerűen csak arról van szó, hogy szerencséjük volt." A kutatás részletes leírása a című szaklapban került publikálásra.
