Minden évben legalább 700 ezer depressziós követ el öngyilkosságot világszerte, nem csoda tehát, ha az orvostudomány egyre fontosabbnak tartja a betegség okainak feltárását. A Semmelweis Egyetem kutatói a brit UK Biobank adatait felhasználva most több mint 300 ezer, depressziós és egészséges férfi és nő profilját elemezték, hogy rájöjjenek, mely csoportoknál lehet magasabb a depresszió kialakulásának kockázata, és ez mely génvariánsokkal hozható összefüggésbe – olvasható az intézmény oldalán megosztott közleményben.
Ezek a tényezők befolyásolják a depresszió kialakulását
A magyar kutatók négy változó mentén vizsgálták a résztvevőket: a nemük, a negatív érzelmekre való hajlamuk, a testzsírszázalékuk és az iskolázottságuk alapján sorolták őket csoportokba. Összesen 174 572 nő és 149 879 férfi adatait vetették össze. (Eredményeiket egyébként nemrég publikálták a Translational Psychiatry című szaklapban.)
Mint kiderült, a magas testzsírszázalék és az alacsonyabb iskolai végzettség együttesen nagyobb kockázatot jelent a depresszió megjelenésében mindkét nem esetében, de a nőknél ehhez hozzáadódik még a negatív érzelmek – például a gyakori szorongás, lehangoltság vagy düh – túlsúlya is. Ezzel szemben a negatív érzelmeket ritkábban megélő, soványabb és iskolázottabb kutatási alanyok kevésbé voltak hajlamosak erre a betegségre. „Azért választottuk a fenti változókat, mert a szakirodalomban ezeket külön-külön már összefüggésbe hozták a depresszió kialakulásával, de együttesen még nem vizsgálták őket” – mondta dr. Eszlári Nóra, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerhatástani Intézet tudományos segédmunkatársa, aki egyben a publikáció első szerzője.
A legtöbb kutatás a depressziós betegek már meglévő tüneteiből kiindulva közelíti meg a kezelési lehetőségeket. A mi célunk az volt, hogy a betegség kialakulása szempontjából rizikót jelentő tulajdonságok alapján csoportosítsuk az általános népesség köréből toborzott résztvevőket, akik között egészségesek és depressziósok egyaránt vannak. Ezért eredményeink a betegség megelőzésében is hasznosíthatók lehetnek” – magyarázta.
Génjeinken is múlik a depresszióra való hajlam?
A Semmelweis kutatói arra is kíváncsiak voltak, hogy a beazonosított kockázati csoportokba tartozóknál vajon van-e közös genetikai háttere a depressziónak. Ilyen összefüggést csak a nőknél azonosítottak, a férfiaknál nem. A nagyobb kockázati csoportba tartozó nők (negatív emocionalitás, magas testzsír-százalék, alacsonyabb iskolai végzettség) esetében az immunrendszer bizonyos génvariánsai (pl. rs526266 vagy rs7530503) mutattak összefüggést a depresszió kialakulásával. Az alacsonyabb kockázati csoportba tartozó nőknél pedig a szaglóreceptorok egyes génvariánsai (pl. rs61957879) és a depresszió között találtak hasonló kapcsolatot.
„Az már jó ideje ismert, hogy a depresszív tünetek és a szaglási funkciók között kölcsönös, kétirányú kapcsolat lehet, sőt, létezik szakirodalom az úgynevezett szaglástréning hatásairól is. A vizsgálati eredmények azonban megosztók: egy korábbi tanulmány szerint depressziós betegekben a szaglásterápia nem volt hatásos; más vizsgálatokban viszont, demens betegek és enyhén depressziós idősek esetén javított a tüneteken. A mi eredményeink segíthetnek meghatározni azt az alcsoportot, ahol akár a depresszió kialakulásának megelőzésében, akár kezelésében hasznos lehet ez a szaglástréning” – magyarázta dr. Eszlári.
