Viszonylagos vagy relatív nélkülözésnek nevezzük az érzést, miszerint másoknak jobban megy a sora a világban nálunk. Mint azt az intézmény közleménye írja , a Kelet-Angliai Egyetem kutatói arra szerettek volna választ találni, hogy vajon ez az érzés miért fordul egyes embereknél olyan kockázatos viselkedésekbe, mint az alkoholfogyasztás, kábítószer-használat, túlevés vagy éppen szerencsejáték, míg másoknál nem jelentkeznek hasonló problémák. A jelenség hátterének jobb megértése érdekében két felmérést is lefolytattak, az így kapott eredmények pedig arra engednek következtetni, hogy a különbség magyarázata a reménykedésben rejlik.
Kevesebbet kockáztat, aki tud miben bízni
"Élete során a legtöbb ember előbb-utóbb megtapasztalja a viszonylagos nélkülözést, azaz azt érzi, elégedetlen a sorsával, és úgy hiszi, rosszabb a helyzete, mint másoké. Roosevelt híres mondása, hogy az összehasonlítás az öröm tolvaja. Ez az az érzés, amely akkor lép fel bennünk, ha például egy barátunk új autót vesz, a testvérünk megházasodik, esetleg egy kollégánk jobb állást talál, vagy csak jobb a fizetése, mint a miénk. A relatív nélkülözésből aztán olyan érzelmek születnek, mint a harag és a neheztelés, és összefüggésbe hozható olyan rossz megküzdési stratégiákkal, mint a túlzott kockázatvállalás, ivás, drogfogyasztás vagy szerencsejáték " - mutatott rá Shariar Keshavarz, az egyetem pszichológiai karának kutatója, a tanulmány első szerzője.
Keshavarz és kollégái arra keresték a választ, hogy vajon miért küzdenek meg egyesek jobban a relatív nélkülözéssel, sőt, fordítják azt akár tapasztalataik felhasználásával az előnyükre, hogy javítsanak a helyzetükön. Mivel több tudományos bizonyíték is a remény felé mutat kulcsfontosságú befolyásoló tényezőként, így a brit kutatók is ebben az irányban kezdtek vizsgálódni. Ennek keretében először egy laboratóriumi kísérletet folytattak le 55 önkéntes bevonásával.
A résztvevőket részletekbe menően felmérték egy kérdőív segítségével, képet kapva a többi között arról, hogy mennyire munkál bennük a relatív nélkülözés érzete, illetve mennyire jellemző rájuk, hogy reménykedve tekintenek a jövőbe. Előbbi érzést igyekeztek is felerősíteni bennük azáltal, hogy a kérdőív felvétele során folyamatosan összehasonlították szóban a válaszaikat a többi alanytól kapott információkkal, azt éreztetve velük, hogy mások jobb élethelyzetben vannak. Az adatfelvételt követően az önkéntesek egy speciálisan kialakított szerencsejátékban tehették próbára magukat, ahol azzal kecsegtették őket, hogy kockázatot vállalva, illetve fogadásokat megtéve valódi pénzt nyerhetnek. Mindebből máris kirajzolódott egy fontos különbség, miszerint a reménykedőbb alanyok kevésbé mutatkoztak hajlamosnak a kockázatvállalásra a játékban, míg azok, akik a válaszaik alapján reményvesztettebbek voltak, nem féltek több kockázatot vállalni.
A való életben is tetten érhető a remény hatása
A kutatás második fázisában arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogy vajon a való világban is az emberek segítségére van-e a remény. Összesen 122 olyan önkéntest toboroztak, akik az azt megelőző egy év során legalább egyszer játszottak valamilyen szerencsejátékot. Közülük 33 főnél nem jelentkeztek függőség jelei, 32 főnél csak alacsony szinten, 46 főnél közepes mértékben, amihez már negatív következmények is társultak, 11-en pedig lényegében teljesen elvesztették a kontrollt szerencsejáték-függőségük felett. Kérdőívvel ezúttal is felmérték minden résztvevőnél a viszonylagos nélkülözés és a remény érzésének mértékét, ami lehetővé tette a részletes összehasonlítást.
Mint azt Keshavarz elmondta, az így kapott eredmények szerint kimutatható az összefüggés, hogy minél erősebben munkál valakiben a remény, annál kisebb a valószínűsége, hogy gondjai adódnak a szerencsejátékkal - még akkor is, ha egyébként elégedetlen az életével, és irigykedik másokra. Érdekesség, hogy az elemzés nem talált szignifikáns kapcsolatot a remény és a szerencsejáték-függőség súlyossága között azoknál, akik elégedettek a viszonylagos helyzetükkel. A kutatócsapat sem tudja, mi lehet erre a magyarázat, de lehetségesnek tartják, hogy ezek az emberek egyszerűen szabadidős tevékenységként űzik csupán a szerencsejátékot, vagy könnyebben tudnak megálljt parancsolni, amikor már nem lelik benne örömüket.
Összességében a kutatók úgy vélik, a remény táplálása védelmező hatással bír a káros függőségekkel szemben azoknál, akik boldogtalanok a sorsukkal, legyen szó akár alkoholproblémákról vagy szerencsejátékról. Az eredményeket bemutató tanulmány a Journal of Gambling Studies című folyóiratban jelent meg december 16-án.
