Férfihiszti
A hipochondria elnevezése a bordák alatti porcos rész latin nevéből, a hipochondriumból ered: amikor ugyanis a 17. században először leírták a betegséget, a Moliére drámájában is halhatatlanná tett "képzelt betegek" általában mellkasi fájdalmakkal járó rosszullétről panaszkodtak. Az ókori görögök pedig úgy vélték, hogy ezen a területen található testnedvek felelősek a melankóliáért és az önsanyargató gondolatokért.
"A szifilisz tüneteit vélték felfedezni magukon, a mai képzelt betegek pedig elsősorban a ráktól vagy az AIDS-től rettegnek" - mondja Dr. Nagy Szilvia pszichiáter szakorvos.
Apró tünet, nagy aggodalom
A hipochondria a hivatalos meghatározás szerint nem más, mint folyamatos, irracionális, indokolatlan aggódás valamilyen betegségtől, illetve a küllem valamely hibájától. A probléma bármely életkorban felléphet, ám a legtöbbször a 30-as életévekben kezdődik, és csúcsát a középkorúak között éri el.
Az ilyen emberek folyamatos megfigyelés alatt tartják a testüket és annak természetes folyamatait, és a legkisebb tünetet is észreveszik, felnagyítják, és súlyos, akár halálos vagy különösen ritka betegségekre következtetnek belőlük. Gyakran egy testterületre, szervre vagy fájdalomtípusra koncentrálnak: "panaszaik" hátterében az állandó hasfájás, a görcsök, izomfájdalmak állhatnak.
A legkülönfélébb problémákkal fordulnak orvosukhoz, aki azonban nem tudja megnyugtatni őket: a negatív leletek láttán csak annyit állapítanak meg, hogy biztosan hanyag ellátásban részesültek. Az internet megjelenése sem javított sokat a helyzeten: sok hipochonder a világhálón kutakodva jár utána újabb és újabb "tüneteinek". Olyannyira így van ez, hogy az internet hipochonderei már új nevet is kaptak, ők a "cyberhonderek".
A hipochonder folyamatosan ellenőrzi orvosát, és úgy gondolja, tájékozottabb nála, sőt, amikor végképp megrendül a bizalma az orvosban, akár új orvost is kereshet. "Mindez az orvosnak is komoly tehertétel" - véli szakértőnk - "ám a beteget akkor is ki kell vizsgálni, ha korábban már többször is vélt tünetekkel érkezett a rendelőbe. Nincs ugyanis arra garancia, hogy az újabb tünetei mögött ismét nincs tényleges betegség. Arról nem is beszélve, hogy a folyamatos szorongás, az esetleg a hipochondria hátterében álló depressziós állapot hajlamosít bizonyos pszichoszomatikus problémákra, például a magas vérnyomásra" - teszi hozzá Dr. Nagy Szilvia.
Elfogadás és különlegesség
De nagy a nyomás a hipochondriával küzdő beteg családtagjain is, akik egy idő után világosan érzik, hogy szerettük folyamatos betegségtudata már irracionális mértéket öltött. Mégis kénytelenek folyamatos figyelemmel, kímélettel lenni képzelt beteg családtagjukhoz, akinek betegsége mögött a pszichiáter szerint a rejtett függőség, illetve a különleges bánásmód iránti igény is állhat.
"A hipochondria lélektani hátterének egyik fontos része, hogy a beteg egyszerre vágyódik az elfogadásra és a különlegességre, amit betegségén keresztül kíván megszerezni - mindezt persze nem tudatosan. De okolható a hipochondriáért egyfajta rejtett bűntudat is, sőt, kora gyermekkori, 0-6 éves korban elszenvedett trauma is állhat a háttérben. A pszichoanalitikus megközelítés szerint a szexuális energia, a libidó fordul a visszájára, és vált át önszeretetbe, folyamatos önmegfigyelésbe. Ha pedig a biokémiai hátteret keressük, mint annyi más pszichés problémánál, itt is a szerotonin-anyagcsere zavara fedezhető fel. A hipochonderek helyzete épp azért nehéz, mert a szorongásuk tárgya a saját testük: ez pedig nem kerülhető ki, mint mondjuk egy repülőút az ettől való félelem esetén. A saját testükkel életük minden napján kénytelenek együtt élni a betegek, így folyamatosan szembesülnek a szorongást kiváltó helyzetekkel" - magyarázza Dr. Nagy Szilvia.
Fontos a stressz kezelése is
Bár a betegekkel általában nehéz elfogadtatni, hogy panaszaik nem annyira szervi, mint inkább pszichés eredetűek, ha lehet, mindenképp érdemes pszichiáter segítségét kérni. A hipochondria szövődményeként kialakuló szorongásos-depressziós kórképek ugyanis akár alkohol- vagy droghasználatba is taszíthatják a beteget, míg a terápia, amelynek egyaránt része lehet a pszichoterápia, illetve a gyógyszeres kezelés, sokat javíthat a helyzeten.
"A terápia során fontos rávilágítani arra, hogy a beteg panaszai hátterében pszichés problémák állnak, így ugyanis megtanulhatják tudatosítani, és összekapcsolni testi és lelki érzeteiket. A pszichoterápia kiegészítéseként pedig beválhat a stressz hatékony kezelésének elsajátítása, az egészséges életmód kialakítása, a mozgásterápia, a relaxáció, vagy éppen a jóga is" - teszi hozzá pszichiáter szakértőnk.
