A tekintélyes amerikai orvosi szaklap, a JAMA közli annak a vizsgálatnak az eredményét, amelyet pszichiáterek és betegek körében végeztek a depresszió elleni gyógyszerekkel kapcsolatban. A kutatás célja az volt, hogy kiderítsék, miként függ össze a betegség krónikussá válása azzal, hogy a páciensek önkényesen felhagynak a számukra előírt szerek szedésével.
A depresszió az agy biokémiai egyensúlyának megbomlásával magyarázható, ennek helyreállítására az utóbbi évtizedben mind hatásosabb gyógyszereket fejlesztettek ki. A gyógyszeres kezelés egyik nehézsége azonban, hogy az antidepresszánsok 3-6 hét elteltével fejtik csak ki hatásukat a beteg számára is érezhető formában. Ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy azok a vegyületek, amelyek az agyi hormonok egyensúlyának helyreállítását szolgálják, felhalmozódjanak a szervezetben. Sok betegnek nincs türelme kivárni ezt az időt és a kezelést eredménytelennek ítélve, önkényesen véget vetnek a gyógyszerszedésnek. Ráadásul ezt nem közlik az orvosukkal, vagy új orvost keresnek, aki előtt elhallgatják a korábbi félbehagyott kezelést.
A depressziósok esetében bonyolítja a helyzetet, hogy épp a betegségükből adódóan, bizalmatlanok, nem nagyon hisznek állapotuk lehetséges javulásában. Vannak olyan betegek is, akik éppen ellenkezőleg, azért szakítják félbe a kezelést, mert már jobban érzik magukat, és feleslegesnek tartják, hogy további hosszú hónapokon át szedjék a gyógyszert. Pedig a depresszió elleni szereket 6-12 hónapig kell szedni ahhoz, hogy a hangulat-javulás tartós legyen, és ne következzen be visszaesés. Ez utóbbinak sajnos amúgy is elég jelentős esélye van, amit fokoz, ha kezelést félbeszakították.
Szerencsés esetben már első alkalommal sikerül azt a gyógyszert kiválasztani az orvosnak, amely a páciens biokémiai egyensúlyát helyreállítja. Csakhogy az agy működésében rendkívül fontos ingerületátvivő vegyületek egymásra hatását ma még nem ismerjük pontosan, így gyakran több gyógyszert is ki kell próbálni, amíg sikerül az alkalmasat megtalálni. Ez természetesen nehéz elfogadnia egy olyan betegnek, aki többé-kevésbé reménytelennek látja a saját helyzetét, és néha ahhoz sincs kedve és ereje, hogy reggel fölkeljen az ágyból.
A JAMA által közölt tanulmány szerint azok a páciensek szakítják félbe a legnagyobb eséllyel az antidepresszánsok szedését, akik csak egy vagy két alkalommal jártak ezzel a betegséggel orvosnál. A hangulatilag mélyponton levő beteg a tapasztalatok szerint nem sokat jegyez meg abból, amit az orvosa, például a gyógyszer hatásmechanizmusáról mond neki. Néhány hét elteltével, különösen, ha javul az állapota, és esetleg zavarónak érzi a gyógyszer mellékhatásait, különösebb megfontolás nélkül abbahagyja annak szedését. A tanulmány szerint ez az ördögi kör csak azzal szakítható meg, ha az orvosok az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet szentelnek a depressziósok gyógyszerekkel kapcsolatos felvilágosításnak.
