A demenciában szenvedők kevésbé tudják kontrollálni az érzéseiket, ez pedig igencsak megnehezítheti a kommunikációt. Fontos tehát, hogyan beszélünk velük és ne kövessük el azokat a hibákat, amiket a New York Post gyűjtött össze.
„Nem emlékszel?”
Ez a kérdés frusztráló vagy kínos lehet egy érintett számára, mivel az emlékezetkiesés az egyik központi tünet. Ha pedig arra kényszerítik, hogy elismerje: nem emlékszik valamire, az rossz érzéssel töltheti el.
„Hadd csináljam ezt inkább én helyetted!”
Az egyik legnehezebb felismerésük, amikor rájönnek, hogy bizonyos dolgokat már nem képesek önállóan elvégezni.
„'Tévedsz!”
A legjobb, ha elkerülöd a vitát vagy az érvelést, mivel ez valószínűleg feldühíti, felizgatja. Ha téved valamiben, például nem tudja jól, ma éppen milyen nap van, nem kell őt kijavítani.
„Mit tervezel a jövő hétre?”
Az érintettek elveszítik az időérzéküket, így azt a vonatkoztatási keretet is, amely értelmessé tenné számukra ezt a kérdést.
„Úgy tűnik, jól vagy”
Ezzel azt kommunikálhatod felé, hogy nem érzed át a nehézségeit, a mindennapos küzdelmeit.
„Ezt most mondtam neked” vagy „Ezt már mondtad nekem”
A folyamatos rámutatás, hogy valaki ismétli önmagát, frusztrációhoz vezethet. Jobb, ha finoman átirányítod a beszélgetést, vagy úgy válaszolsz, mintha új információról lenne szó.
„Hogy érezted magad ezen a héten?”
Ez természetes kérdésnek tűnhet, ha már egy hete nem látogattad meg a szerettedet vagy barátodat, és próbálod bepótolni a lemaradást. Mégis többet árthat, mint használ. Lehet ugyanis, hogy nem emlékszik arra, hogyan érezte magát öt perccel, pláne pár nappal ezelőtt.
„Ennek semmi értelme”
A kommunikációjuk kritizálása károsíthatja az önbecsülésüket, és elriaszthatja őket attól, hogy kifejezzék magukat.
„Emlékszel erre?”
Semmiképp se kérdezz rá konkrét információkra, például névre, dátumra vagy eseményre, mivel ezt tesztelésnek érezheti. Ehelyett például kezdhetjük azzal, hogy bemutatkozunk, például érkezéskor azt mondjuk: „Szia nagyi, itt van Dani, az unokád!'”. Lehet, hogy elsőre furcsa érzés lesz, de megnyugtatja őt, mert emlékezteti a nevekre és a kapcsolatokra. Ugyanez vonatkozik az eseményekre vagy emlékekre is.
„Szándékosan vagy nehézkes”
Ez a mondat bántó és elutasító, ráadásul nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a viselkedés megváltozása magának a demenciának a következménye.
Bizonyos szavak, mint a „partedni” vagy a „pelenka”
A demencia előrehaladtával a gondozóknak szükségük lehet arra, hogy elkezdjenek olyan termékeket használni, amelyek segítenek az inkontinenciában vagy megkönnyítik az étkezést. Jobb azonban, ha ezeket nem a nevükön nevezzünk, hanem inkább pozitív kifejezésekkel írjuk körül. Ilyen lehet például a „kötény” vagy a „védő alsónemű”.
„Emlékezz, tavaly meghalt, elmentünk a temetésére…”
Egy demenciában szenvedőt emlékeztetni egy szeretett személy halálára felzaklató lehet, mivel az illető valószínűleg nem őrzi meg ezt az információt, így újra át kell élnie a gyászt.
„Nem így történt”
A demencia zavartságot és az események megváltozott érzékelését okozhatja. Ha élesen kijavítjuk, az fokozhatja a szorongását és a zavarodottságát.
„Szeretnél megfürödni/ebédelni?
Bizonyos esetekben a tevékenységek kérdésként való megfogalmazása zavart okozhat. Ahelyett, hogy megkérdeznéd: „akarod-e”, mondd neki inkább hogy „Menjünk a fürdőszobába/ zuhanyzóba!”. Ez segít fenntartani a napirendjét is.
„Mit szeretnél ma felvenni?”
A nyílt végű választások összezavarhatják vagy frusztrálttá tehetik a demens beteget. Lehet, hogy fogalma sincs, szüksége lesz-e pulóverre vagy sem, mert nem emlékszik arra, hogy mit hallott egy órája az időjárásjelentésben. Szóval ehelyett inkább állítsd választás elé: „itt van egy piros és egy kék pulóver. Melyiket vennéd fel inkább?”
„Vedd a kabátodat és a cipődet, fogd a táskádat, és találkozzunk az ajtónál.”
A hosszú, több részből vagy parancsból álló mondatok a demenciában szenvedők számára megterhelőek és zavaróak lehetnek. Törekedj az egyértelmű, egyszerű kommunikációra!
