A felmérésbe 1000 embert vontak be. A válaszok alapján elmondható, hogy a magyarok 48 százaléka nem tartja elegendőnek az éves szabadságok számát. 2014-ben még 40 százalék volt ez az arány.
Nem mindenki dönthet a szabadságáról
A válaszadók mindössze 24 százaléka nyilatkozott úgy, hogy teljes mértékben ő döntheti el, mikor megy szabadságra. A résztvevők 53 százaléka többnyire, a dolgozók egyötöde pedig kisebb részben, de meghatározhatja a szabadság idejét. A megkérdezettek 4 százaléka viszont azt nyilatkozta, hogy nincs beleszólása a kérdésbe. Minimálisan ugyan, de mérséklődött azok száma, akik azt jelezték, hogy főnökeik nem engedik kivenni azokat a napokat, amelyeket maguk választottak: idén erről a problémáról a válaszadók 49 százaléka számolt be, 2014-ben még 53 százaléka.
Kellemetlen helyzetek
A felmérés szerint a dolgozók 21 százaléka került már kellemetlen helyzetbe azért, mert felettese ugyan engedélyezte a szabadságot a kívánt napokra, ám azt végül visszavonta. 2014-ben viszont a válaszadók mintegy 30 százaléka számolt be ugyanerről a problémáról. Ugyanakkor megjegyezték, hogy érdemi előrelépés történt a munka miatt kényszerű szabadság-megszakításoknál. Míg 2014-ben a résztvevők 41 százaléka, idén már csupán a 33 százalékuk mondta azt, hogy került már ilyen helyzetbe.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Ha nincs helyettesítés, nincs pihenés
A válaszok alapján csökkent a bennragadt szabadnapok száma, ám a kutatásban résztvevők 17 százaléka a szabadnapjai több mint 60 százalékát nem tudta felhasználni. Az ilyen esetek magyarázata jellemzően hasonló maradt az elmúlt öt évben: az egyik az elvégzendő munka mennyisége, a másik a helyettesítés megoldatlansága. A kutatás egyik érzékeny kérdése volt, hogy mennyien vannak azok, akik csupán papíron mennek szabadságra, de valójában munkával töltik el ezt az időt is. A munkavállalók 41 százaléka jelezte, hogy előfordult már vele ilyen, mindez pedig számottevő fejlődés az öt évvel ezelőtti adatokhoz képest, amikor a dolgozók 53 százaléka számolt be hasonló helyzetről.
Legjobban: