A világjárvány sokkal nagyobb személyiségbeli változást indított be az embereknél, mint amire egy ilyen rövid időszak alatt természetszerűleg számítani lehetne. A legtöbben zárkózottabbá, mogorvábbá, kevésbé lelkiismeretessé váltak 2021-2022-re, mint az azt megelőző években – hívta fel a figyelmet Jolanta Burke, a dublini RCSI Orvosi és Egészségtudományi Egyetem pszichológusa a The Conversation oldalán közölt cikkében. Burke egy új, a PLOS ONE által publikált tanulmány eredményeit elemezve azt írja, azok tükrében érdemes lehet némi önvizsgálatot tartanunk saját lelki jólétünk érdekében.
Hol hatott negatívan a pandémia?
A kutatás alapját egy egyesült államokbeli felmérés adta, amelyet 2014 óta minden évben lefolytattak több mint hétezer válaszadó részvételével. A felmérés az úgynevezett Big five modell mentén tárja fel a megkérdezettek személyiségét. (A személyiségmodellről korábbi cikkünkben bővebben írtunk.) Az így kapott adatok a 2020-as és azt megelőző évek kapcsán nem mutattak számottevő változásokat az alanyok személyiségjegyeiben. Nem úgy az elmúlt két évben! Egészen pontosan ebben a rövid időszakban akkora változásokat lehetett kimutatni, mint máskor egy teljes évtized alatt. Mindez kétségtelenül arra utal, hogy a koronavírus-világjárvány traumája rendkívül felgyorsította a személyiségváltozás folyamatát az embereknél.
A kutatási eredmények szerint a pandémia az alábbi területeken fejtette ki a legerősebb negatív hatást:
- a szimpátia és kedvesség kifejezésére vonatkozó képességben;
- az újszerű élmények iránti nyitottságban;
- társaságkereső és -kedvelő hajlamunkban;
- valamint a vágyban, hogy haladni tudjunk a kitűzött céljaink felé, illetve jól lássuk el feladatainkat, komolyan vegyük a mások iránti felelősségünket.
Egy 2021 végén közölt dán tanulmány arra hívta fel a figyelmet, hogy a pandémia mentális egészségünket, hangulati életünket is negatívan befolyásolta. Burke szerint ez érthető is, tekintve, milyen drasztikus változásokon mentünk keresztül. „Személyiségünk számottevő kihatással van jóllétünkre. Például azok, akik nagyon lelkiismeretesek, kellemes személyiségek vagy extrovertáltak, általában boldogabbak is. A mostani tanulmányban azonosított személyiségváltozások tehát részben magyarázatul szolgálhatnak arra, hogy miért romlott a lelki egészségünk a pandémia során” – fogalmaz a szakértő. Hozzáteszi, a fent felsorolt személyiségjegyek mindegyike nagyban közrejátszik abban, hogyan tudunk kapcsolódni a környezetünkhöz. Így tehát logikus, hogy hangulati életünkre is nagy hatással vannak. „Az otthoni munkavégzés például sokak motivációját aláásta, és úgy érezhették, karrierjük nem tart sehova, csökkentve ezáltal a lelkiismeretességüket. Mindez végül kihathatott a jóllétükre azáltal, hogy ingerlékenyebbé, depresszívebbé és szorongóbbá tette őket” – mondja a pszichológus.
Hogyan tovább?
Hosszú távon, az életkor előrehaladtával teljesen normális, hogy változik a személyiségünk annak érdekében, hogy minél hatékonyabban meg tudjunk birkózni a különféle életeseményekkel. Más szóval tanulunk a tapasztalatainkból, ez pedig lassanként személyiségünket is átalakítja. Jellemző, hogy ahogy múlnak az évek, egyre magabiztosabbá, határozottabbá és érzelmileg stabilabbá válunk. Ezzel szemben a pandémia látszólag éppen ellenkező irányú változásokat generált, ami persze érthető is, tekintve, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenéznünk egy hosszabb időszakon keresztül, legyen szó akár szabadságunk korlátozásáról, bevételeink csökkenéséről, illetve magáról a betegségről.
Burke szerint a mostani tanulmány nagyon hasznos betekintést enged abba, hogy hatott a járvány pszichénkre, illetve azon keresztül életünk számos területére. Ez a tudás pedig választási lehetőséget is kínál. Érdemes lehet időt szánni arra, hogy átgondoljuk, hogyan hatottak személyiségünkre az elmúlt évek tapasztalatai. Nyilvánvaló, hogy minden változás azt a célt szolgálta, hogy védelmet nyújtson a tomboló pandémia közepette. De kérdezzük meg magunktól: vajon ezek a személyiségbeli változások most, a világjárvány akut szakaszának lezárultával is hasznosak még? Még mindig az érdekeinket szolgálják, vagy érdemes lehet megpróbálni újragondolni azokat más perspektívából?
