A modern magyar néphagyomány úgy szól, hogy december 5. éjjelén vagy december 6. hajnalán meglátogatja a gyerekeket a Mikulás. Ha egész évben jól viselkedtek, kisebb ajándékokat rak a csizmájukba, ha pedig rosszul, akkor virgács a jutalmuk. Külsőre hasonló a magyar Mikuláshoz (és ugyanúgy Szent Miklós püspök legendájához kapcsolható) Santa Claus alakja, aki főleg az angolszász országokban (USA, Egyesült Királyság), illetve a többi között Németországban, Hollandiában, Lettországban és Észtországban népszerű. A "külföldi Mikulás" azonban az itthonival ellentétben december 24. éjjelén érkezik, hogy meglepetéseket helyezzen el a karácsonyfa alatt, amiket a gyerekek december 25-én, reggel találnak meg.
Rengeteg gyerek hitt és hisz ennek a piros ruhás, fehér szakállú, ajándékokkal teli puttonnyal közlekedő, jóságos bácsinak a létezésében - és ez remélhetőleg a jövőben sem fog változni. A medicalxpress.com szerint ugyanis rendkívül pozitívan hat rájuk ez a "meggyőződés".
Képzelőerő és családi hagyományok
Gyerekkorban a képzelet elmossa a határt a fantázia és a valóság között, így a kicsik számára sokkal könnyebb hinni valamiben. A fantáziálás egyébként egy teljesen normális és egészséges része a gyerek fejlődésének; a legtöbben kétéves koruk felé közeledve már játszanak képzeletbeli dolgokkal, kreálnak kitalált helyzeteket. Az olyan kitalált alakokban pedig, mint amilyen például a Mikulás, a gyerekek általában három- és nyolcéves koruk között hisznek a legerősebben.
A képzelet segítségével nemcsak a gyerekek kreativitása válik egyre erősebbé, hanem emocionálisan és pszichológiailag is fejlődnek - ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy jobban megértsék és érzékeljék a világ történéseit. Javul a fókuszáló, az érvelési képességük, megtanulják, hogyan oldjanak meg különböző problémákat, és gyakorolják, hogyan kell különféle társas helyzetekben viselkedni, együttműködni másokkal. Sőt: új világokat, új identitásokat kreálhatnak.
A családi hagyományok ugyancsak nagy szerepet játszanak a gyerekek életében, akár régieket viszünk tovább, akár újakat teremtünk. Erősítik a családi kötelékeket, a valahova tartozás érzését, és életre szóló emlékeket, élményeket biztosítanak. Ami pedig a legfontosabb: a hagyományok által a gyerek megismerheti a családja történetét, azt, hogy kik is ők valójában. Ráadásul szakemberek szerint minél többet tudnak az apróságok a családjukról, annál magabiztosabbak, annál jobban becsülik önmagukat. A Mikulásban való hit is egyfajta családi hagyomány, amit a famíliák különféle okokból és eltérő módszerekkel tartanak fent - és a fentiek alapján érdemes is rá időt, energiát, pénzt szánni.
Az igazság pillanata
A legtöbb gyerek természetesen egy idő után rájön arra, hogy a Mikulás nem létezik, ez egy fontos része az érésnek, a tanulásnak, és annak a jele, hogy a kritikai gondolkodás képessége elkezd kifejlődni a kicsikben. Jean Piget pszichológus szerint 4-8 éves kor között lépnek be abba a szakaszba, amikor egyre többet kérdeznek. Szkeptikussá válnak, elemzik a bizonyítékokat, logikusan végiggondolják a rendelkezésre álló információkat. Valóban képes arra egy ember, hogy egyetlen éjszaka alatt a világon élő összes gyereknek vigyen ajándékot? - vetődik fel bennük, majd a saját kis módszereikkel nekiállnak, hogy megoldják a nagy Mikulás-rejtélyt.
Amennyiben a gyerek megkérdezi, hogy a Mikulás valóban létezik-e, a válaszadás előtt lényeges eldönteni a szülőnek, hogy a gyerek készen áll-e a Mikulással kapcsolatos fantázia, elképzelés elengedésére. A beszélgetés során hagyjuk, hogy a gyerek irányítson, kérdezzük meg, mit gondol a Mikulás-témáról, és a válaszaihoz igazítsuk majd a reakcióinkat. Hazudni semmiképpen sem szabad, hiszen egy gyerek számára fontos, hogy megbízhasson a szüleiben: későbbi viszonyainak minőségére ugyanis komoly hatással van, hogyan alakultak a korai kapcsolatai.
