A szomorúság az egyik legtovább tartó érzés
Míg a megkönnyebülést csak rövid ideig érezzükMiért tart tovább a szomorúság, mint más érzések - a szégyen, az unalom vagy az idegesség? Egy új vizsgálat éppen ezeket a kérdéseket vizsgálta meg. Az eredményekről a Medical News Today számolt be.
h i r d e t é s
Egy fájdalmas szakítás, sérülés vagy egy szerettünk elveszítése után sokszor leküzdhetetlen feladatnak tűnik a szomorúságból kilábalni. Egy új kutatásból kiderül, miért is van ez így.
h i r d e t é s
A leuveni egyetem kutatói, Philippe Verduyn és Saskia Lavrijsen szerint felmérésükből az derült ki, hogy kevés olyan érzelem van, amely tartósan fennmarad. Ők arra voltak kíváncsiak, hogy melyek a hosszabban tartó érzelmek, és hogy mi lehet a tartósságuk különbségének az oka. A vizsgálatban 233 középiskolás fiatalt kérdeztek ki kérdőíves formában a közelmúltbeli érzelmi tapasztalataikról és azok időtartamáról.
A kutatók azt találták, hogy a 27 vizsgált érzelemből a szomorúság tart a leghosszabb ideig. A legrövidebb ideig tartó érzelmek pedig a szégyen, a félelem, az undor, az unalom, a megérintettség, a harag és a megkönnyebbülés.
A kutatók azon igencsak meglepődtek, hogy az unalom a legrövidebb időn áttartó érzelmek közé került. Amikor unatkozunk, akkor ugyanis úgy érezzük, hogy az idő nagyon lassan telik. Ennek alapján azt várnánk, hogy az unalmat hosszan tartó érzelemként éljük meg. A kutatás azonban rácáfolt erre az elképzelésre: egy-egy unatkozós periódust nem élünk meg hosszúnak.
Mi lehet az oka annak, hogy melyik érzelmet milyen hosszan érezzük? - A kutatók arra jutottak, hogy ez attól függ, hogy az érzelmet kiváltó esemény mennyire nagy horderejű. Minél nagyobb jelentősége van a kiváltó eseménynek, annál hosszabban tart az érzelem. Például egy baleset vagy haláleset kapcsán az ember sokkal nagyobb horderejű érzelmeket él át; ezek hosszabban tartanak. Az is számít, hogy mennyit "kérődzünk" egy-egy ilyen eseményen, azaz, hogy mennyire gyakran idézzük föl az emlékét: minél gyakrabban, annál tovább tart az általa kiváltott érzelem.
Azt is megfigyelték a kutatók, hogy a hasonló érzelmek eltérhetnek abban, hogy melyik mennyi ideig tart: a bűntudat tartósabb, mint a szégyen, a szorongás tovább tart, mint a félelem.
Az eredményeket persze fenntartásokkal érdemes kezelni: az érzelmek ugyanis nehezen definiálhatóak, a kutatók csupán kérdőíveket használtak és kizárólag középiskolás korúakat kérdeztek meg. Egy jövőbeli kutatás lehet annak vizsgálata, hogy ezek az eredmények általánosíthatóak-e a felnőtt populációra nézve is.
Nem szépít a mosoly
Egy nemrég közzétett kutatás szerint a szép emberek akkor is jól néznek ki, ha meglepett, unott, ijedt, vagy dühös arcot vágnak, vagy épp grimaszolnak. A kevésbé vonzóak ugyanakkor mosolygás közben sem lesznek szebbek. A teljes cikkért kattintson!A kutatók azon igencsak meglepődtek, hogy az unalom a legrövidebb időn áttartó érzelmek közé került. Amikor unatkozunk, akkor ugyanis úgy érezzük, hogy az idő nagyon lassan telik. Ennek alapján azt várnánk, hogy az unalmat hosszan tartó érzelemként éljük meg. A kutatás azonban rácáfolt erre az elképzelésre: egy-egy unatkozós periódust nem élünk meg hosszúnak.
A szomorúság az egyik legmaradandóbb érzelem
Mi lehet az oka annak, hogy melyik érzelmet milyen hosszan érezzük? - A kutatók arra jutottak, hogy ez attól függ, hogy az érzelmet kiváltó esemény mennyire nagy horderejű. Minél nagyobb jelentősége van a kiváltó eseménynek, annál hosszabban tart az érzelem. Például egy baleset vagy haláleset kapcsán az ember sokkal nagyobb horderejű érzelmeket él át; ezek hosszabban tartanak. Az is számít, hogy mennyit "kérődzünk" egy-egy ilyen eseményen, azaz, hogy mennyire gyakran idézzük föl az emlékét: minél gyakrabban, annál tovább tart az általa kiváltott érzelem.
Azt is megfigyelték a kutatók, hogy a hasonló érzelmek eltérhetnek abban, hogy melyik mennyi ideig tart: a bűntudat tartósabb, mint a szégyen, a szorongás tovább tart, mint a félelem.
Az eredményeket persze fenntartásokkal érdemes kezelni: az érzelmek ugyanis nehezen definiálhatóak, a kutatók csupán kérdőíveket használtak és kizárólag középiskolás korúakat kérdeztek meg. Egy jövőbeli kutatás lehet annak vizsgálata, hogy ezek az eredmények általánosíthatóak-e a felnőtt populációra nézve is.
