Egy nap aztán alaposan megdöbbentett mindnyájunkat. Valamelyik nagyképű osztálytársunk lazán a padjához lépett és a kukába dobta a zöld ceruzáját, mondván, az már úgyis csak csonk. Tényleg nem volt hosszabb négycentisnél, megfogni alig lehetett, nemhogy kihegyezni vagy írni vele. A fiú zokogva felállt. Rendíthetetlenül sírt, miközben kihalászta a ceruzát a szemetesből és visszaült a helyére. Mi csak álltunk és néztük a könnytengert. Még sokáig jártunk egy osztályba, de attól kezdve soha nem bántotta senki.
Szuperérzékeny gyerekek
Aki ismer hasonlóan érzékeny gyereket vagy talán maga is az volt egykor, jól tudja, a fokozott érzékenység próbatétel elé állítja a gyermeket éppúgy, mint a környezetét. Elaine N. Aron, a Szuperérzékeny gyerekek című könyv szerzője nem kevesebbet állít, mint hogy a gyerekek 15-20 százaléka szuperérzékeny. Ez pedig azt jelenti, hogy egy húszfős osztályban legalább három olyan diák van, aki hamarabb elfárad óra alatt, elsírja magát dolgozat közben, azonnal haza akar menni, ha a kiránduláson elered az eső, vagy még soha nem tudott ötösre felelni a táblánál. Pedig aki rövidebb ideig tud figyelni, talán tehetségesen rajzol, aki délelőtt megijed a dolgozattól, délután nagyszerűen véd a focikapuban, aki utál nedves cipőben szaladgálni, az a legjobb úszó a csapatban, a lámpalázas pedig azonnal rohan, ha meg kell vigasztalni valakit.
A szuperérzékeny gyerekek sok esetben az átlagosnál több törődést igényelnek - cserébe viszont megajándékoznak bennünket különleges képességeikkel, kreativitásukkal, mély érzéseikkel. Ha ezt tudjuk, már megtettük az első lépést afelé, hogy boldog gyermeket neveljünk, és közben mi, felnőttek sem érezzük magunkat a szükségesnél jobban megterhelve. Igen ám, de ez nem mindig elég! A szuperérzékenységből adódó helyzeteket mindig ott és akkor kell jól megoldani, és nem csak egyszer, hanem rendszeresen. Ebben segít Elaine N. Aron könyve.
Kinek érdemes elolvasnia?
- Azoknak a szülőknek, aki szeretnék, hogy gyermekük kiegyensúlyozott legyen.
- Azoknak a pedagógusoknak, akik szeretnék, hogy a rájuk bízott gyerekek minél jobban kibontakoztathassák tehetségüket.
- Azoknak a nagyszülőknek, akik szeretnék megérteni, miért nem ül fel a kisunokájuk a körhintára, amikor a többiek nem akarnak leszállni róla.
- Azoknak, akik még nem értik, miért jár a szomszéd fiú nyáron is sapkában.
- És mindenkinek, aki a fenti szereplők közül bármelyikben magára ismer - lehet, hogy szuperérzékeny!
További információ a könyvről és a szuperérzékenyekről:
http://www.szupererzekenyek.hu/
