Meghatározások
Hinshelwood (1895) "szóvakságnak" nevezte ezt a rendellenességet, és a bal agyi féltekében keletkezett neurológiai elváltozásoknak tulajdonította. Morgan 1896-ban számolt be egy brit orvosi folyóiratban annak a 14 éves fiúnak az esetéről, akinek normális intelligenciája és a normális oktatási körülmények ellenére komoly nehézséget jelentett az olvasás. 1962-ben Samuel Kirk használta először a "learning disability" (tanulási képtelenség, nehézség, zavar) kifejezést. Meghatározásában a tanulási zavar nem értelmi fogyatékosság, vagy érzékszervi hiányosság, hanem elmaradás, rendellenesség vagy megkésett fejlődés a beszéd, olvasási, írási, számolási folyamatokban. A Nemzetközi Diszlexia Társaság meghatározásában: a diszlexia a tanulási zavarok fogalomkörébe tartozó intelligenciaszinttől független olvasási és helyesírási gyengeséget jelent.
Dr. Donauer Nándor klinikus szakpszichológus, neuropszichológust kérdeztem a diszlexiáról.
- Meglepően sok szülő jön hozzám azzal: doktor úr diszlexiás a gyerekem! És ezeknek a fele papírt szeretne kérni erről, mert úgy gondolják, a későbbiekben ezzel tudják megkönnyíteni gyerekük iskolai tanulmányait. Nagyon sokszor fordul elő, hogy a gyerek nem diszlexiás, csak olvasási nehezítettséggel bír. Az agy bal oldalának alapi területén, van a szó felismerésre specializálódott rész. A szavak felismerése nem megy magától, hanem ún. megszállási folyamat formájában történik. Ez azt jelenti, hogy ezen agyterület írott szó felismerési készsége, lassú, kitartó, rendszeres gyakorlással sajátítódik el. Sokaknál ez évekig tartó olvasási gyakorlást jelent.
Mindig vannak előjelek
Többnyire nincs szükség drága berendezésekre, bonyolult technikára. Elég egy egyszerű vizsgálat ahhoz, hogy kimutassuk a lemaradást. Vannak szülők, akik azonnal szakemberhez rohannak, mert a gyerek fordítva írja, vagy felcseréli a b-t és a d-t. Más esetekben viszont nagyon későn vesznek észre alapvető hiányosságokat.
Nem tűnik fel például, hogy a gyerek nem tudja megnevezni az ujjait. Az ún. ujj-azonosítás, a jobb-bal diszkrimináció, a különböző tér-viszonylatok (elé fölé, mögé, mellé) tudása nagyon bizonytalan. A saját mozgás, másik mozgás, látás, hallás, tapintás rendszerek ezeknél a gyerekeknél kimondottan fejletlenek.
Hogyan lehet kimutatni?
Mikor megérintem egy ceruzával az egyes ujjakat, a bizonytalan azok megnevezésében. Ha becsukatom a szemét, sokszor még arra sem tud választ adni, hogy melyik kezén érintettem meg az ujjait.
Ha leteszek az asztal közepére egy tárgyat és azt mondom: most fogd meg a jobb kezeddel és add az én bal kezembe, ez legtöbb esetben nem sikerül. Nem tudnak egy hangot egy iránnyal összekötni: ha azt kérem, akkor nyomják meg a gombot, ha a felfelé mutató nyílhoz egy magas hang párosul, erre nem képesek. Pedig nagycsoportos óvodásnak ennek már készségszinten mennie kellene.
A saját mozgás, másik mozgás, látás, hallás, tapintás rendszerek ezeknél a gyerekeknél kimondottan fejletlenek. Állás-egyensúly gyakorlatoknál (fél lábon állás egyik majd másik lábon, vagy csukott szemmel) a legtöbb esetben úgy dőlnek el, mint egy zsák. Bekötött szemmel különböző, a gyerek által ismert tárgyakat jobb kézbe adva, felszólítom a gyereket, mondja el mit tart a kezében. A jobb oldali agyfélteke felismeri nagyjából a tárgy formáját, összerakja a geometriai idomot, de a bal oldal nem tudja hozzákötni a szót: például dugót adva a kézbe, a gyerek azt tudja, hogy ez egy henger, de nem képes hozzáadni a szót: dugó.
A jobb-bal jelentősége
Amíg egy gyerek óvodás és nem kezdődik az írás, nem alakul még ki a kéz dominanciája, az agyféltekék egészséges működés-megosztottsága, az ún. lateralitás, addig a gyereknek biológiailag nincs fontossága annak, hogy jobbra megy, vagy balra. A jobb-bal jelentősége az írással és az olvasással alakul ki. Ha a gyerek agya ideg-élettanilag nem alakítja ki a jobb-bal diszkriminációt automatikus szinten, hanem tudatosan kell erre gondolnia, akkor a betűk karakterisztikájának automatikus felismerése is késik.
Első általánosban már nem elég
Diszlexia esetén mindig probléma van a jobb-bal diszkriminációval. A gyerekek persze okosak, és valami sajátos algoritmus alapján, amit végigfuttatnak agyukban, képesek valamilyen rendszer alapján kideríteni, hogy melyik is a jobb vagy bal kezük és képesek azt helyesen fel is mutatni. Első általánostól ez már kevés a zökkenőmentes tanuláshoz.
Ha a betű felismerése, a betű fizikális megjelenése (ortografikus sajátossága) nincs automatikus készség szinten, ha olvasás közben a gyereknek ún. referencia keretben kell tartania, hogy ez most jobb vagy bal, az meglehetősen nagy agyi kapacitását foglalja le.
És ha akkor nem azt mondanák rá...
Ha az óvodai munka építő jellegéből fakadóan a gyerek egy forszírozott időben érlelésnek lenne alávetve, akkor már középső csoportban észrevehető lenne, hogy a gyerek szenzomotoros koordinációja megkésett. És ha akkor nem azt mondanák rá, hogy "kis ügyetlen", vagy "kétbalkezes", vagy "majd megtanulja", hanem hosszú odafigyelő munkával, komolyan elkezdenének vele foglalkozni, akkor nagyjából egy év alatt, a nagycsoportban, be tudná hozni lemaradásait. Ez nemcsak a mozgáskoordinációra igaz, hanem az alakfelismerésre, a rejtett tárgyfelismerésre, a jobb-bal diszkriminációra, az ujjazonosításra is. Mivel ebben a korban a legplasztikusabb az agy, az óvodáskor az utolsó lehetőség a gyerek számára, hogy egy teljesen egészséges nyugodt biológiai indíttatású rácsodálkozással megtapasztalja a háromdimenziós világot. Mozgásélményeken keresztül! Fontos, hogy a gyereknek már egész kicsi korától folyamatos mozgásélményben legyen része. Ha egy gyerek mozgásérettsége eléri a korára jellemzőt (cipőbefűzés, gombolkozás), biztos, hogy a későbbiekben nem lesz vele gond.
Mit tanácsol?
A mozgással is összekapcsolható ritmusos mondókák arra lettek kitalálva, hogy fejlesszék a gyerekek alapkészségeit. Képesek legyenek összekapcsolni egy hangot, egy szót, egy ritmust: "jobbra át, balra át, így mennek a katonák", vagy "töröm-töröm a mákot, sütök neked kalácsot" stb.
Amikor az oviban az elemi mozgásélményeket nem gyakorolják eleget, - például nincs fogócskázás, csukott szemes "csencsen-gyűrűzés", "körben áll egy kislányka" játék stb. - olyan mozgásélményektől esik el a gyerek, amitől az agyi lateralitás meg fog késni. Kár felcserélni ezeket az ősi fejlesztő gyakorlatokat a kakaóbiztos billentyűzetű számítógépekre.
Sokszor a koncentráció hiánya vagy a figyelemzavar egyfajta nevelési attitűdből ered. Nincs olyan élménye a gyereknek, hogy egyszerre csak egyfélét csináljon. Fontos a lassú liturgikus szokások kialakítása. Amikor például mesemondás van, nem lehet mást csinálni.
Sajnos negyven szülőből kettő ha megfogadja, hogy vigye el a gyerekét korának megfelelő helyre, ahol mozoghat: aprók tánca, mozgás ovi stb., később pedig sportolni.
