Gyász, szörnyülködés, felelőskeresés - szombat óta nem tud napirendre térni a netes közvélemény a budapesti csecsemőgyilkosság felett. Mint azt már többen is megírták, a 44 éves, szigetszentmiklósi O. György volt élettársának lakására ment, ahol egy vita után kidobta a negyedikről közös 6 hónapos gyereküket, majd maga is a kisbaba után ugrott.
Tóth Györgyi szerint ezért gyakori jelenet a családon belüli erőszaknál, hogy a bántalmazó megüti a kisgyereket tartó nőt, vagy a gyereket elrángatja az anyjától - ilyenkor valójában a gyerek veszélybe sodrásán keresztül az anyát bántja. "Ráadásul itt annyira kicsi, mindössze 6 hónapos volt a kisgyerek , hogy egyértelmű: ez az anyáról szól, rajta áll bosszút a bántalmazó partner" - magyarázta.
A szombati tragikus csecsemőgyilkosságot a NANE munkatársa csak a médiából ismeri, de szerinte valószínűleg lennie kellett korábbi bántalmazásnak is, ha ezúttal ilyen végzetes erőszakot követ el valaki: a családon belüli erőszak tipikusan egy lépésről lépésre eszkalálódó folyamat, amely egészen enyhe fokozatokról indul. "Utólag mindenki azt találgatja, mi motiválhatta az apát, mi kell ahhoz, hogy ilyet tegyen. De a hozzá hasonló bántalmazók másképp gondolkodnak, mint a nem-bántalmazó többség: nem autonóm személyként tekintenek a partnerükre vagy a gyerekükre, hanem mintha az ő tulajdona lennének, akikkel rendelkezhet, akikkel bármit megtehet" - mondta.
Ezt a birtokló magatartást ráadásul szerinte férfiaknál még mindig támogatja a társadalom is, amely továbbra is használja például a családfő kifejezést, ezzel jelezve, hogy egy olyan családban, ahol több felnőtt is él, az egyiknek alárendeltje a többi felnőtt és gyerek. Ugyanez a férjnek/apának többet megengedő hozzáállás érezhető a hatóságok napi ügykezelésében is - tette hozzá.
A távoltartás intézménye a jogvédő szerint továbbra sem működik, a bevezetésével "kipipáltak ugyan nemzetközi elvárásokat, de az áldozatok megvédésére nem alkalmas". Főleg, hogy nagyon kevés esetben rendelik el, és nem működik megfelelően a szankcionálása sem, ha valaki megszegi. Tóth egy összehasonlító nemzetközi kutatást is idéz, amely szerinte világosan megmutatta, hogy a nyugat-európai országokban a jóval enyhébb cselekményekre is reagálnak a hatóságok, és ott így sokkal kevesebb súlyos eset van. Nálunk és Lengyelországban pont fordítva van: nagyon kevésszer lépnek kisebb súlyú esetekben, viszont jóval több a komoly tragédia. Így addig megy el a zaklató, ameddig csak megteheti.
A teljes cikket ide kattintva olvashatja el!
