Az emberek harmada nem tudja, hogy mi az a verbális abúzus, vagy legalábbis ebben a szóösszetételben nem ismeri ezt a kifejezést – derült ki az Euronics közvélemény-kutatásából, amelyben több mint ezerkétszáz tizenhat év feletti ember vett részt. Az eredményeket bemutató eseményre Kőszegi Erikát, az S.O.S. Krízis Alapítványnál dolgozó pszichológust is meghívták, aki a kapcsolati erőszak témakörének szakértője.
„Nem értem, hogy a verbális abúzus, ami nap mint nap többször, többféle élethelyzetben ér bennünket, annak az ismertsége miért ilyen alacsony. Arra tippelek, hogy nem verbális abúzusnak kellett volna nevezni, hanem szóbeli bántalmazásnak” – jegyezte meg.
„Ha valaki ránk ordít, ne ordítsunk vissza!”
Az emberek néha hajlamosak azt gondolni, hogy nem ők viselkednek bántóan, csupán a másik túlérzékeny. Közben viszont megdöbbentően sokan, a megkérdezettek 78 százaléka tapasztalt az elmúlt fél évben szóbeli bántalmazást – szóval valóban komoly problémáról, egy nagyon sokakat érintő jelenségről van szó.
Kőszegi Erika szerint mindenki egy kicsit jobbnak gondolja magát, mint amilyen. Sokszor még azok is, akik magunkból kikelve, kivörösödött arccal üvöltenek a villamoson azzal, aki rálépett a lábukra. „Viszont, ha jobbnak gondoljuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk, az jó cél lehet ahhoz, hogy jobbak is legyünk. Fontos például, hogy ha valaki ránk ordít, akkor arra ne az legyen az első zsigeri reakciónk, hogy mi is visszaordítunk, mert az a létező legrosszabb reakció” – mutatott rá a szakértő.
Bántás vagy bántalmazás? A rendszeresség jelenti a különbséget
A pszichológus szerint külön kell választanunk egymástól a verbális bántást és a verbális bántalmazást. „A verbális bántás egy egyszeri alkalom. A verbális bántalmazás pedig a bántalmazásnak egy lépcsője. Többnyire az első, de a fizikális bántalmazás során is megmarad. A lényeg, hogy ilyenkorra a szóbeli bántás folyamatossá válik” – magyarázta.
Mint mondta, a fizikailag (is) bántalmazott páciensei gyakran mondják neki, hogy a komoly külsérelmi nyomok ellenére is az egészben a szóbeli bántalmazás a legrosszabb. Ez arra utal, hogy a verbális abúzus által okozott sebek még akkor is sokáig fájhatnak az áldozatoknak, amikor a látható sérüléseik már rég begyógyultak.
„Meg sem kell szólalnia, a külső jelekből tudhatod, hogy bántottad”
Az eseményen elhangzott egy kérdés, miszerint honnan tudhatja valaki magáról, hogy bántalmazó-e. „Nézz rá a másikra. Ha fél, szorong, megváltozik az arckifejezése, elfordul, megváltozik a testtartása, meg sem kell szólalnia, ezekből a külső jelekből tudhatod, hogy bántottad. Ettől még nem biztos, hogy bántalmazó vagy, csak bántottad. Figyeld meg a másikat. Folyton” – javasolta Kőszegi Erika.
A szakértő szerint egyébként már az apró lépések is nagyon sokat segíthetnek abban, hogy csökkentsük a szóbeli bántalmazások előfordulását. „Nekem a környezetvédelem jutott erről eszembe, mégpedig az, hogy szerintem a legtöbb ember azt hiszi, hogy azzal, hogy a kefires dobozát a megfelelő helyre dobja, még nem ér el semmit – pedig de. Úgyhogy mindenkinek üzenem, hogy ne szólj be! Amikor te elkezdesz nem beszólni, nem emeled fel a hangodat, nem mondasz nagyon szenzitív, nagyon érzékeny dolgokat, akkor hihetsz abban, hogy más sem fog” – fogalmazott.
