Mit is nevezünk sebnek?
Sokan azt válaszolnák, hogy azt, amikor megsérül a bőrünk. Ennél azonban jóval összetettebb dologról van szó. A sebek ugyanis nagyban különbözhetnek egymástól attól függően, hogy hol helyezkednek el, milyen alakúak, mennyire mélyek, illetve mitől keletkeztek. Az viszont mindegyikben közös, hogy valamiféle külső, mechanikus hatásra folytonossági hiány lép fel a testünk kültakaróján. Általában vérzés is kíséri őket, amelyet csillapítani kell. Csak ezután következhet a sebellátás folyamata.
Sebtípusok
Horzsolt. Ez az egyik leggyakoribb, és legismertebb sebtípus. Jellemzően nem mély, csak a bőr legfelső rétegét érinti, emiatt a fertőzésveszély sem jelentős. Gyorsan, hegmentesen gyógyul.
Vágott seb. Éles eszköz, például kés vagy olló okozza, a szélei egyenesek, és jól összeilleszthetők. Gyakran erősen vérzik. Ide tartoznak a műtéti sebek is. A kezeléstől függően általában gyorsan gyógyul.
Szúrt seb. A veszélye abban rejlik, hogy ránézésre nehéz megállapítani, mennyire mély. Sokszor a bőrön csak kisebb vágás látható, a belső szövetek azonban súlyosan megsérültek. Intenzíven is vérezhet, nagyobb a fertőzésveszély is.
Repesztett seb. A bőr nem ott szakad fel, ahol a sérülést okozó eszközzel érintkezett. Nem jellemző rá erős vérzés, viszont a seb szélei egyenetlenek, emiatt nehezen is gyógyul. Viszonylag nagy a fertőzés veszélye is.
Szakított seb. Jellemzően nagy a kiterjedése, valamint tátongó lebenyek jönnek létre. A vérzés erőssége változó lehet, a fertőzésveszély pedig kifejezetten nagy.
Zúzott seb. Valamiféle tompa erőhatás eredményeképpen alakul ki, nincs erős vérzés , de a seb szélei egyenetlenek, a gyógyulás is nehézkes.
Harapott seb. Állatok okozzák, ennek megfelelően a nagysága és a vérzés erőssége rendkívül különböző lehet. A legnagyobb problémát a fertőzésveszély - például a veszettség - jelenti, méghozzá az állat szájából bekerülő kórokozók miatt. Mindenképpen az állat megfigyelésére és/vagy oltásra van szükség!
Lőtt seb. Leginkább a szúrt sebre hasonlít, hiszen a golyó okozta felületi sérülés elenyésző a belső szervek sérülésének kockázatához képest.
A sebgyógyulás természetes élettani folyamat, szervezetünk regenerációs képessége. Ha egy seb mégsem gyógyul, annak számos oka lehet, ezekről olvashatsz cikkünkben.
A sebgyógyulás folyamata
A gyógyulás folyamatában fontos megkülönböztetni a steril körülmények között vágott, és összevarrt műtéti sebet azoktól, amelyek nem várt körülmények között keletkeznek. Az operáció során az orvosok odafigyelnek a vágás vonalára (kivéve, ha életmentés miatt nincs rá sem idő, sem lehetőség), illetve azonnal, helyben elvégzik a fertőtlenítést is. A többi esetben erre csak később kerül sor, ami nagyban növeli az elfertőződés esélyét.
Ha megsérül a bőr, és ezzel együtt az alatta található szövetek, speciális öngyógyító mechanizmus veszi kezdetét. Először is a vérzés a véralvadás segítségével eláll, utána kezdődik az úgynevezett sebtisztulás, idegen szóval exudáció. Ekkor lényegében az elhalt szöveteket, és szennyeződéseket löki ki magából a szervezet. Ezt követi az új szövet felépítése, amelyet szakkifejezéssel sarjadzásnak is nevezünk, végül pedig a sebzáródás fázisa, más szóval epithelizáció, amikor a hámosodással tulajdonképpen el is múlik a sérülés.
Titkok és jó tanácsok a sebgyógyulás felgyorsítására
Tudni kell, mikor forduljunk orvoshoz. Vannak olyan sebek, amelyeket házilag is tökéletesen lehet kezelni, de vannak olyanok, amelyek ellátásához feltétlenül szakember segítségére van szükség. Általános javaslat: ha a sérülés mély, és a vérzés nem csillapodik negyedóra alatt, mindenképpen keressük fel a rendelőt, vagy a kórházat!
Sebtisztítás. Ezzel az apró szennyeződéseket távolíthatjuk el a sebből a fertőzés megelőzése céljából. Kis sérülés esetén elég, ha tiszta vizet használunk, de érdemes tájékozódni a gyógyszertárban kapható sebtisztító folyadékokról és spray-kről is.
Sebkezelés. A sebet több okból is ajánlatos befedni. Egyrészt azért, hogy meggátoljuk az elfertőződését, esetleg a felszakadását. Másrészt azért, hogy ne száradjanak ki a sejtek, hiszen nedves környezetben sokkal gyorsabban regenerálódik a bőr. Mivel a száraz körülmények között kialakuló varasodás lassítja a seb záródását, és a hámosodást, érdemes ezt a kezelési módszert előnyben részesíteni - főleg nagyobb kiterjedésű sebeknél. Használjunk tehát antibiotikumos, illetve hámosító kenőcsöt, és nedves környezetet biztosító kötést.
Étkezés. Egyes tápanyagok, mint például az arginin, illetve a glutamin nevű aminosav, illetve az omega-3-zsírsavak segítik az immunrendszer működését, és ezáltal a sebgyógyulást is. De ugyanezt érik el egyes nyomelemek, mint például a cink és a réz, illetve vitaminok: C-, A-, E-, D-, K- vitamin. Fogyasszunk olyan ételeket, italokat, amelyek ezeket nagy mennyiségben tartalmazzák!
Figyeljünk oda a mozgásra. Gyógyulás közben a seb húzódhat, különösen akkor, ha olyan bőrfelületen található, amelyet a mindennapok során is sokat nyújtunk, például a térd vagy a könyök. Érdemes megfontolni minden mozdulatunkat, hogy megelőzzük a seb esetleges felszakadását.
