Van egy kis baj a tonhalak húsával

A tonhalakban a szigorú szabályozás ellenére is nagyon sok a higany – figyelmeztet Facebook-posztjában a Rizikometer. Az élelmiszeripari trendekkel és kockázatfigyeléssel foglalkozó csapat egy új tanulmányra hivatkozva azt írta, hogy változatlanul túlságosan magas a tengervizekben a szerves metil-higany koncentrációja.

51 év alatt alig csökkent a higanytartalmuk

Több mint 3000 – az Atlanti- és az Indiai-óceánban 30 év alatt begyűjtött – tonhalminta elemezése után a kutatók megállapították, hogy a tonhalak higanyszintje szinte egyáltalán nem változott az elmúlt 51 évben. Ez azért különösen meglepő eredmény, mert az elmúlt fél évszázadban a szennyezéshez nagyban hozzájáruló iparágak higanykibocsátása folyamatosan csökkent, az egyre szigorúbb környezetvédelmi szabályozásnak köszönhetően.

Még legalább 20 évet kell várnunk a változásra

A tonhalak higanyszintjének változatlanságát a szakértők azzal magyarázták, hogy a higany felhalmozódik a tengerfenéken, a vulkánkitörések vagy a víz alatti földrengések hatására pedig újra felszáll.

Emiatt évtizedekbe telik a csökkenő kibocsátás hatása: becslések szerint csak 10-15 év múlva lesz érzékelhető a tengerfenékre gyakorolt eredmény, a tonhalak higanyszintjének csökkenéséhez pedig még akár 20-25 évnek is el kell telnie” – magyarázta a Rizikometer.

Ez az információ azért is aggasztó, mert a higany a tonhalakat elfogyasztó emberek szervezetébe is bekerül, ez pedig hosszú távon beláthatatlan következményekhez vezethet.

„Sosem rajongtam kifejezetten a húsért, a halat viszont mindig is imádtam. Egy idő után tehát logikus lépésnek tűnt, hogy áttérjek a peszkateriánus étrendre, és csak azt fogyasszam, amit valóban szeretek és aminek az elkészítésétől sem viszolygok. Azonban, mint bármilyen speciálisabb étrend, ez is egy kicsit nagyobb körültekintést igényel.” Személyes tapasztalatok és szakértői tanácsok a peszkateriánus étrenddel kapcsolatban.