A cukorbetegség – vagy más néven diabétesz – egy szénhidrát-anyagcserezavar, pontosabban a glükóz feldolgozásának zavara. Két fő típusát különböztetjük meg: a „gyerekkori cukorbetegségként” is emlegetett, autoimmun okok miatt kialakuló 1-es típusú, valamint a döntően életmódbeli tényezőkre visszavezethető, 2-es típusú diabéteszt. Bármelyikkel is van dolgunk, az biztos, hogy a jóllétünk érdekében jelentős életmódbeli változásokra van szükség. Egyes dolgokkal pedig akár különösen nehéz lehet szembenézni – mutatott rá Kispál Mónika, a Cukorbetegközpont pszichológusa.
Félelem a tűszúrásoktól
A cukorbetegség egyik – az 1-es típusú cukorbetegség esetén mindenképpen szükséges – kezelési módja az inzulin. Mivel az inzulint a gyomorsav lebontja, tabletta formájában (egyelőre) nem szedhető. Ezért injekcióval kell bejuttatni a szervezetbe, ez pedig sokakat félelemmel tölt el. Azok számára, akik idegenkednek a tűtől, esetleg tűfóbiások, nagy lelki megterhelést jelenthet az inzulin beadása, csakúgy, mint a vércukorszint megállapításához szükséges ujjbegyes mérés, amelyet naponta akár négyszer is el kell végezni.
Sok beteg elzárkózik az inzulinkezeléstől, annak ellenére is, hogy állapota indokolttá tenné azt. A pszichológus szerint ennek oka az ismerethiányból fakadó félelem. „Az inzulinterápia komoly változást jelent az addigi életvitelhez képest, és a változás félelemmel társul. A félelmet legyőzni nehéz feladat, de nem lehetetlen. Ha sikerül azáltal, hogy megfelelően tájékozódnak, és a részletes információk begyűjtése után elkezdik használni az inzulint, azt tapasztalják, hogy a cukorértékük stabilizálódik és az állapotuk javulni kezd” – magyarázta a szakértő. Hozzátette, nagyon fontos a beteg részéről az akarat. Segíthet, ha mantrázzuk magunknak: „meg tudom csinálni, mert szeretnék jobban lenni”.
Félelem az étrendváltástól
Az új étrendtől való félelem leginkább az idősebbek körében jellemző, hiszen egy bizonyos kor felett már kevésbé rugalmas az ember. Ha pedig az évtizedek alatt kialakult egyfajta életvitel és étrend, azt nem egyszerű megváltoztatni. Segítséget jelenthet, ha az érintettek konzultálnak egy jó dietetikussal, aki összeállít egy betartható diétát, hogy a betegek ne érezzék úgy, hogy lemondásokra kényszerülnek. Az viszont sokaknál gondot okozhat, hogy ilyenkor nem mindegy, mikor, mit és mennyit fogyasztunk.
„Nagyon sokat tehet ilyenkor a család. Fontos, hogy megértő, elfogadó környezetben legyen a beteg, ahol biztonságban érzi magát. Érdemes a családban mindenkinek életmódot váltania, de nem feltétlenül szükséges. Természetesen annak, aki nem cukorbeteg, nem kell szigorú szabályokat követnie, de partner lehet abban, hogy például ő is lecseréli a finomított szénhidrátokat, kerüli a cukrot, és sok zöldséget, alacsony cukortartalmú gyümölcsöt fogyaszt. Így egyrészt a beteg nem esik kísértésbe, másrészt nem fogja magát kívülállónak érezni. Fontos továbbá megdicsérni a legapróbb sikereket is, mert valószínűleg kemény munka és erőfeszítés áll mögötte” – tanácsolta Kispál Mónika.
Aggódás a jövő miatt
Vakság, végtagamputáció, szívroham – ezek sajnos mind a cukorbetegség lehetséges szövődményei. Éppen ezért nagyon fontos az idejében megkezdett kezelés. Amennyiben a frissen diagnosztizált cukorbeteg ismer olyat, aki a diabétesz miatt súlyos szövődményekkel volt kénytelen szembenézni, esetleg az életét is elvesztette, akkor óhatatlanul is bekúszik a gondolataiba az, hogy ezek vele is megtörténhetnek. Így túlzottan aggódni kezdhet a jövőjét illetően, és akár szorongásos, hipochondriás panaszok is megjelenhetnek.
„Természetes, ha valaki egy betegség diagnózisa után úgy érzi, kicsúszik a lába alól a talaj, és elkezd aggódni a jövőjét illetően. Ha az addig megszokott élete felborul, bizonytalanság, kétségbeesés, aggodalom, félelem, düh jelentkezhet. Ilyenkor nagyon sokat számít a jó orvos-beteg kapcsolat, vagyis az, hogy a páciens meg tudja beszélni aggodalmait az orvosával. Fontos, hogy az orvos őszintén elmondja az esetleges szövődményeket, veszélyeket, de ne ijesszen rá a betegre” – vélekedett a szakember.
A pszichológus kitért arra is, hogy a cukorbetegséghez gyakran társulnak bizonyos pszichés zavarok, mint a szorongás, a depresszió vagy az evészavar. „Ha ezek bármelyike kialakul, rányomja a bélyegét a mindennapokra. Segítséget kérni nem szégyen, és pszichoterápiával, kognitív viselkedésterápiával vagy autogén tréninggel remek eredményeket lehet elérni” – jegyezte meg a szakértő.
