Öngyilkosság a chatszobában - Ezért nézhették végig többen is tétlenül egy fiatal halálát

Élőben közvetítette az interneten öngyilkosságát egy tizennyolc éves, budapesti fiatal. A hírt az teszi különösen dermesztővé, hogy egy chatszobában tucatnyian végignézték az otthonában végrehajtott önakasztást, ám senki sem próbálta megállítani a fiatalt, vagy mástól segítséget kérni. Mi motiválhat valakit arra, hogy mások szeme láttára kövessen el efféle szörnyű cselekményt, és miért vagyunk ennyire passzívak, ha egy bajba jutotton kellene segítenünk?

Hogyan válunk passzív bámészkodókká?

Az efféle szomorú esetek nagy visszhangot vernek. Utólag mindenki könnyen ítélkezik, ám az adott pillanatban sokan lefagynak, vagy megmagyarázhatatlan közönnyel figyelik a másik ember kínszenvedését. Tragikus módon nemhogy segíti, de épp hogy hátráltathatja a segítségnyújtást az, ha többen szemtanúi egy ilyen tragédiának.

A szociálpszichológia népszerű témája az úgynevezett bystander, vagyis bámészkodó-hatás, melynek lényege az, hogy minél többen vannak jelen egy vészhelyzetben, annál kisebb a valószínűsége, hogy az adott egyén segít, mert mindenki arra számít, hogy majd valaki más lép közbe. „Csoportos helyzetben máshogy viselkedünk, mint amikor egyedül kell szembenéznünk valamilyen váratlan krízishelyzettel. Előbbi esetben képesek vagyunk az értékrendünkkel akár ellentétes cselekvésre is. Sokkal könnyebben választjuk például a passzivitást, mint az aktív cselekvést, és ennek nagyon gyakran olyan belső okai vannak, amit magunk sem tudunk megmagyarázni” – magyarázza Fejes-Martinez Krisztina, a Hősök tere Alapítvány trénere.

Nem kell hosszasan keresgélni a rendőrségi hírek között, hogy hazai példákat hozzunk az efféle passzív viselkedésre:

• 2020-ban a Margit híd közelében egy fiatal lányt sodort el a Duna, és szemtanúk számoltak be arról, hogy több ember csak nézte az eseményeket, mire egy horgász vagy járókelő végül a segítségére sietett.
• 2022-ben egy budapesti éjszakai járaton egy utast bántalmaztak, és bár többen utaztak a buszon, senki sem lépett közbe. Csak a sofőr értesítette a rendőrséget, amikor a a végállomásra ért.
• Szintén ide sorolhatóak az iskolai bántalmazások, melynek során a többi iskolás vagy passzív szemlélője a társát ért inzultusoknak, vagy ő maga is csatlakozik. 2023-ban egy Heves vármegyei általános iskolában egy tanulót rendszeresen zaklattak, ütöttek, miközben más diákok ott voltak, de nem szóltak, és a tanárok sem mindig léptek közbe. A történet csak akkor került nyilvánosságra, amikor a szülők videófelvételt kaptak az egyik esetről.

A tréner szerint számos módon magyarázható ez a viselkedés: nagy tömegben az egyén felelőssége elkenhető, illetve megoszlik – gondolhatjuk, hogy valaki már biztosan hívta a mentőt, vagy nálunk jobban ért az újraélesztéshez. Talán az is sokak agyán átfut ilyenkor, hogy van a „bámészkodók” között nálunk kompetensebb, alkalmasabb ember is a bajba jutott ellátására, támogatására. Ha azonban egy kihalt utcán veszünk észre egy ájult embert, tudatosulhat bennünk, hogy mi vagyunk az egyedüliek, akik segítséget nyújthatnak, így talán a kétségeink ellenére sem habozunk megtenni, amit kell. Ez esetben azonban a „lefagyás” hátráltathatja a cselekvést, sok ember ugyanis pánikba esik attól a tudattól, hogy egy ember élete száz százalékban az ő kezében van.

A Hősök Tere Alapítvány azzal a céllal jött létre, hogy a magyar egy élhetőbb, szolidárisabb társadalommá váljon. Ennek érdekében iskolásoknak és felnőtteknek is tartanak képzéseket, amelyeken a résztvevők megérthetik, miért fontos nyitott szívvel állni mások problémája előtt, és kiállni azokért, akik valamilyen nehézséggel küzdenek legyen az egy negatív sztereotípiából táplálkozó ellenérzés, vagy iskolai bullying.

A budapesti fiatal esetét az teszi különösen tragikussá, hogy az öngyilkosságát élőben közvetítette. A körülmények beható ismeretének hiányában semmit sem lehet egyértelműen kijelenteni, de előfordulhat, hogy szörnyű tettét azért tárta a világ elé, mert reménykedett, hogy valaki lebeszéli, megpróbálja megállítani őt. „A szakirodalom szerint az öngyilkossági kísérletek egy jelentős része nem is feltétlenül az élet kioltására irányul, sokkal inkább egyfajta figyelemfelhívás, segélykiáltás. Ettől függetlenül minden ilyen kísérletet komolyan kell venni, hiszen nem tudhatjuk, hogy végül hova fog kifutni” – magyarázza Fejes-Martinez Krisztina.

Az pedig, hogy az eset az online térben történt, sajnos még inkább csökkenthette a cselekvési hajlandóságot a szörnyűség szemlélőiben túl azon, hogy a megfigyelők úgy gondolhatták: az illetőnek jogában áll meghozni ezt a döntést. Különösen megdöbbentő, ha valaki kimondottan azért kapcsolódik be, hogy részese legyen a tragédiának, egyszerű kíváncsiságból, és esze ágában sincs segíteni - pedig ilyenkor egy gyors telefon a rendőrségre életet mentene, ha pedig szóval tartjuk az illetőt, időt nyerhetünk. „Nagyon nehéz az online térben megvédeni egymást, hiszen ez kevésbé háromdimenziós, kevésbé "életszagú". A kommentszekcióban általában következmények és korlátok nélkül minősítik egymást az emberek akár álprofilok mögé bújva, míg a való életben a szemébe kell néznünk annak, aki a segítségünkre vár” – hangsúlyozza a tréner. Hozzáteszi: a hamis AI-videók fejlődésének sajnálatos velejárója, hogy az online térben már a szemünknek sem hihetünk, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy amit látunk, az tényleg megtörténik, és nem egy átverésről (a netes szleng szerint prank-ről) van szó. Ez pedig tovább rontja annak esélyét, hogy valóban segítséget nyújt valaki, sokan ugyanis azt gondolhatják, hogy egyszerűen egy otromba tréfáról van szó. Mit tehetünk mégis, hogy átlendüljünk mindezeken a bénító tényezőkön?

"A legfontosabb, hogy tudatosítsuk magunkban: a felelősség nem oszlik el, hanem a miénk is. Ha egy konkrét személyt szólítunk meg („Hívnád a mentőt?”), vagy ha mi tesszük meg az első lépést, az másokat is cselekvésre ösztönözhet. A bátorság ragadós – gyakran elég egy ember, aki példát mutat" - mondja Fejes-Martinez Krisztina.

Nem csak a passzív hozzáállás akadályozhatja a segítségnyújtást

Ám más oka is lehet a vonakodásnak. Az egyik ilyen a félelem, akár a saját kompetenciahiányunktól, akár pedig attól, hogy nekünk is bajunk származik abból, ha belekeveredünk – fizikai vagy jogi értelemben.

Azt gondolnánk, hogy a lovagias eszmék hatására nagyobb arányban nyújtunk segítséget egy bajba jutott nőnek, mint egy férfinak, a valóságban azonban sokszor ennek épp az ellenkezője figyelhető meg. A Guardian cikkében a brit St John Ambulance kutatását idézi, amely szerint a járókelők 24%-a azt állította, hogy kisebb eséllyel menne oda újraéleszteni egy nőt, mint egy férfit. Sokan tartanak ugyanis attól, hogy a bajbajutott nők mellét is meg kellene érinteniük a folyamat során, amiért akár be is perelhetnék őket. Egy másik, témában végzett tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy az újraélesztéskor használt bábuk szinte mindegyike férfias testalkatú, így a tréning során sem gyakorolhatunk “nőies” mellkason, ami a valós helyzetben még nagyobb bizonytalanságot okozhat. Számtalan dolog befolyásolhatja tehát azt, hogy végül vesszük-e a bátorságot, hogy odalépjünk egy bajbajutotthoz.

A Blikk friss sajtóinformációi szerint a hatóságoknak az incidens óta több olyan személyt sikerült azonosítaniuk, akik végignézték az öngyilkosságot, de nem nyújtottak segítséget. A Büntető Törvénykönyv szerint a segítségnyújtás elmulasztásáért akár két évig terjedő szabadságvesztés járhat.

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély-számot! Krízishelyzetben lévő gyermek esetében kérjen segítséget a mobilról is ingyenesen elérhető 116-111 telefonszámon, vagy online chat-en!