A kezeletlen stressz hosszú távon különböző egészségügyi problémák forrásává válhat, beleértve mentális és testi megbetegedéseket egyaránt. Ugyanakkor az amerikai Seth J. Gillihan pszichológus szerint, ha nem is szoríthatjuk ki teljesen az életünkből, néhány könnyen rutinná tehető praktika segítségével mérsékelhetjük a negatív hatásokat. A szakértő a PsychologyToday oldalán megjelent cikkében az alábbi öt módszer kipróbálását javasolja.
Köszöntsük magunkat reggelente
Reggelente sokunkkal előfordul, hogy még éppen csak kinyíltak a szemeink, de máris azon jár az eszünk, hogy mi minden vár még ránk estig. Ki sem keltünk az ágyból, de máris gondok és aggodalmak sora borítja el az elménket. Ez a fajta elszakadás önmagunktól könnyen nyugtalan alaphangot ad a napnak, amelytől később sem szabadulunk. Éppen ezért érdemes időt szakítani arra, hogy elsőként önmagunkra koncentráljunk ébredés után. Mielőtt tehát felkelnénk, hangoljuk össze testünket és légzésünket. Vegyünk három lassú és mély levegőt, közben pedig összpontosítsunk arra, hogy mozgatja a levegő a testünket. Ezután máris másképpen érezzük majd magunkat a bőrünkben. Szükség esetén később is megismételhetjük ezt az egyszerű gyakorlatot a nap folyamán.
Vizsgáljuk felül a félelmeinket
Gyakran az is stressz és szorongás forrása lehet, ha megpróbáljuk elképzelni, mit gondolnak rólunk mások. Ilyenkor ugyanis hajlamosak vagyunk a legrosszabbat feltételezni. Ha a párunk csendesebb a szokottnál, automatikusan azt feltételezzük, hogy haragszik valamiért. Ha egy előadás közben a közönségünk álmosnak tűnik, rögtön azt gondoljuk, hogy rettentően untatjuk őket. De elég, ha csak elpirulunk, és máris butának és ügyetlennek véljük magunkat mások szemében. A kognitív viselkedésterápiában ezt a gondolati mintázatot kognitív torzításnak nevezik, mivel a legtöbb esetben sokkal jobb kép él bennünk másokról, mint ahogy hisszük, már ha egyáltalán megjelenünk a gondolataikban. Időről időre keressünk tehát tudatosan alkalmat arra, hogy átértékeljük magunkban, vajon lehetséges-e, hogy a félelmeinkhez képest ártatlanabb mások rólunk alkotott véleménye.
Mozduljunk ki ebédidőben
Együnk egy közeli étkezdében, tegyünk egy rövid sétát egy barátunkkal vagy munkatársunkkal, vagy csupán üljünk le valahol egy kicsit, és nézzük pár percig a felhőket – mindegy, mi az apropó, de törekedjünk rá, hogy munkanapokon is eltölthessünk pár percet a szabadban. A legjobb, ha a telefonunkat se visszük magunkkal, helyette inkább figyeljünk egy kicsit a környezetünkre. A friss levegő és a perspektívaváltozás egyaránt sok energiát ad, egyszersmind hatékonyabban csökkenti a stresszt, mint azt hinnénk. Ha pedig az ebédidő valamiért mégsem alkalmas ilyesmire, akkor válasszunk egy másik időpontot a nap folyamán.
Érezzük a vizet
Naponta többször is érintkezünk vízzel, de nem szentelünk rá figyelmet, hogy érezzük is. Pedig a víz érintése a tudatos jelenlét, avagy a mindfulness érzetéhez vezető egyik legjobb eszköz. A legnagyszerűbb ráadásul, hogy ehhez nagyon könnyű alkalmat találni: legyen szó egy egyszer zuhanyzásról, kézmosásról, mosogatásról vagy gyerekfürdetésről, bármikor a nap során teret engedhetünk érzékeinknek a víz élvezetére.
Bátran ünnepeljük meg a sikereket
Az emberi elme kifejezetten hatékony a veszteségek és csalódások felelevenítésében, míg az örömöket és győzelmeket hajlamosak vagyunk hamar elfelejteni. Így aztán hosszú távon könnyen úgy tűnhet, hogy rettenetesen telnek a napok. Mi lehet az ellenszer? Mielőtt este lefeküdnénk aludni, írjunk le egy naplóba mindent, amiről úgy érezzük, jól sikerült aznap. Igyekezzünk minden pontosabban fogalmazni, mindegy, milyen apró sikerről van szó. Ha utólag visszaolvassuk, hogy „vacsorára sütöttem egy isteni sajtos omlettet”, az ezzel kapcsolatos emlékeink is azonnal felélénkülnek. Fordítsunk különös figyelmet azokra a sikerekre, amelyekben egyértelmű volt a szerepünk, mert azok erősítik a leginkább az önértékelésünket.
