A belső hang hiánya, azaz az anendofázia, ahogyan egy új tanulmányban nevezték, még mindig rejtélyes jelenség. Vannak elképzeléseink arról, hogy milyen ezzel együtt élni, de sokkal kevesebb fogalmunk van arról, hogy milyen következményei lehetnek. Valójában ez a kutatás a csapat legjobb tudomása szerint „az első, amely szisztematikusan vizsgálja, hogy a belső beszédben mutatkozó különbségeknek vannak-e viselkedésbeli következményei” - írja az IFLScience.
Az új eredmények alapján viszont úgy tűnik, a belső hang hiánya negatívan befolyásolhatja a verbális memóriát és a rímeket is nehezebben ismerik fel az érintettek. Bár úgy tűnik, hogy nem befolyásolja a feladatváltási vagy az érzékelési megkülönböztetés képességet. A tesztekben 46 olyan személy vett részt, akik gyenge belső beszédről számoltak be, és 47 olyan, akik saját bevallásuk szerint erőssel rendelkeztek.
Az első kísérletben olyan szavakra kellett emlékezniük, amelyek hasonlóan íródtak vagy hasonlóan hangzottak. A szerzők azt feltételeztek előzetesen, hogy ha van belső beszéd, akkor az ember a szavakat megismételheti a fejében, hogy segítsen emlékezni rájuk, de ha nincs, akkor ez nehezebb lehet. Az elmélet igaznak bizonyult: a belső hang nélkül élő résztvevők látványosan rosszabbul emlékeztek a szavakra.
Ugyanez volt igaz a második kísérletre is, amelyben a résztvevőknek azt kellett meghatározniuk, hogy két kép tartalmaz-e rímelő szavakat. Azok, akiknek kevésbé volt domináns a belső beszédük, rosszabbul teljesítettek a rímek felismerésében. „Itt is döntő fontosságú, hogy képesek legyünk megismételni a szavakat magunkban, hogy összehasonlíthassuk a hangzásukat. Így tudjuk azt is megállapítani, hogy rímelnek-e” - mondta Dr. Johanne Nedergård, a Koppenhágai Egyetem nyelvésze, a tanulmány egyik társszerzője.
A másik két kísérletben, amelyek a különböző feladatok közötti gyors váltásra és a hasonló alakzatok megkülönböztetésére összpontosítottak, úgy tűnt, hogy az emberek sikere nem függött a belső hangjuktól. "Vizsgálataink alapján belső hangunk tényleg hatással van viselkedésünkre. Ez viszont nem mindig észrevehető, mivel az anendofáziás emberek más stratégiákat alkalmazva érnek el hasonló eredményeket" - magyarázta Dr. Nedergård. Néhányan például arról számoltak be, hogy az egyik feladattípusnál a mutatóujjukkal, a másiknál pedig a középső ujjukkal kopogtattak.
Viszont továbbra is kérdéses, hogy mindezek a megfigyelések mekkora jelentőséggel bírnak, mivel még csak most kezdtek el foglalkozni ezzel a területtel. Dr. Nedergård azt gyanítja, hogy azt is befolyásolhatja, hogy hogyan reagálnak az emberek a különböző terápiákra. Ezért további kutatásokra van szükség az anendofáziával kapcsolatban, hogy több szempontból is megvizsgálják a jelenséget.
