A vérnyomás mérése kétféle módon történhet, invazív, illetve nem invazív módon. Az invazív, vagyis a műtéti vérnyomásmérés ad igazán pontos eredményt, hiszen ilyenkor egy néhány milliméter átmérőjű katétert vezetnek a mérés helyére, így az éren belül tudnak mérni. Ezt azonban csak megfelelő körülmények között lehet alkalmazni, a legtöbb vérnyomásmérő azonban nem invazív elven működik, és a felkaron vagy a csuklón méri a vérnyomást.
A vérnyomás mérését egy speciális eszközzel, a vérnyomásmérővel végzik, melynek működési lényege azon a közvetett módszeren alapul, hogy az érfal rugalmas, tehát megfelelő külső erővel összeszorítható, így egy adott rövid érszakaszon a véráramlás megszüntethető. Ezen a rövid érszakaszon utána mérhetővé válik a nyomás.
Minden vérnyomásmérő eszköz alapvetően ugyanazokból a főbb részekből áll, közülük a vizsgálni kívánt érszakaszt az ún. mandzsetta szorítja el, ami rendszerint tépőzárral rögzíthető a karon, és nem más, mint egy szövetzsákban elhelyezkedő, felfújható gumipárna. A mandzsettába pumpált levegő nyomása az izmok és kötőszövetek közvetítésével fejti ki hatását az érfalra, és az eret a felkarcsonthoz szorítva állítja meg a vér áramlását .
A vérnyomásmérő pumpájának segítségével, kézzel vagy elektromos kompresszorral hozzuk létre a méréshez szükséges nyomást. Ehhez valamivel (30-40 Hgmm-rel) a szisztolés vérnyomásérték fölé kell felfújni. A vér ugyanis nem tud addig átjutni az elszorított szakaszon, míg az érben a nyomás kisebb, mint a felpumpált mandzsetta nyomása. Ezután a tömlőt óvatosan leengedi, ezt a korszerű vérnyomásmérőkben mikroprocesszor vezérli.
A nyomásmérő egység a hagyományos vérnyomásmérőkön higanyos rendszerű, ma egyre inkább az elektronikus mérőátalakítóval ellátott készülékek terjednek el, és 0-300 Hgmm nyomás mérésére készülnek. A gumitömlő nyomásának csökkenésével egyszer csak elérhető az összehúzódó bal kamra által létrehozott maximális - azaz szisztolés - nyomást, amikor a szív már képes átpréselni a vért az elszorított érszakaszon, és a vér áramlása megindul.
Amikor azután a szív izomzata elernyed, a mandzsetta nyomása ismét nagyobb lesz az artériában uralkodó nyomásnál, ezért a kívülről szorított verőér ismét összezárul. A mandzsetta nyomását tovább csökkentve a szorítás által okozott akadály végleg megszűnik, és a vér újból akadálytalanul áramlik. Az ekkor mért vérnyomás a diasztolés érték. Sokan úgy gondolják, hogy a kézi vérnyomásmérés során a sztetoszkóppal a pulzust vizsgálja az orvos vagy az asszisztens, valójában azonban az úgynevezett Korotkov-hangokat figyeli a szakember. Ezek a hangok az artéria falának összecsapódásából származnak és szükségesek a szisztolés és diasztolés nyomás beazonosításához.
A mérés végén a kijelzőn a szisztolés és a diasztolés értéket, és az elektromos vérnyomásmérő készülékek esetén a pulzusszámot olvashatjuk le. Az utóbbi években megjelentek, az ujjon, illetve csuklón mérő, elektronikus vérnyomásmérők , főként az utóbbiak által mért vérnyomás közelítőleg megegyezik a felkaron mért értékkel, feltéve, hogy a páciens érrendszere jó állapotban van. Ezért ezek a vérnyomásmérő készülékek lényegében egészséges emberek vérnyomásának ellenőrzésére ajánlottak.
