Mélyvénás trombózis után a szakorvos által meghatározott ideig a beteg véralvadásgátló terápiában részesül a probléma ismételt kialakulásának megelőzése céljából. Az antikoagulánsok - azaz a véralvadásgátlók - különböző utakon befolyásolják a véralvadás folyamatát. A kumarinok, vagyis a K-vitamin antagonisták a véralvadást elősegítő K-vitamin hatását gátolják, a heparinok aktiválják a szervezet természetes alvadásgátló molekuláit (antithrombin III), miközben indirekt mód gátolják a vérrögök keletkezésében szerepet játszó anyagokét (Xa faktor, thrombin). Ezeken kívül az utóbbi években megjelentek az új típusú véralvadásgátlók (NOAC), melyek az aktív alvadási faktorokat már közvetlenül gátolják.
"Fontos azonban tudnunk, hogy a legkorszerűbb szerek sem képesek 1 százalék alá vinni az újra kialakuló trombózis előfordulását, tehát tökéletes védelem nem létezik. Ennek oka, hogy még számos tényezőt nem ismerünk, amik trombózist okozhatnak, valamint vannak olyanok, amiket mostanában fedeztek fel, és amikre a bevált alvadásgátlók nem hatnak. Emellett persze mindig figyelembe kell vennünk a végleg tönkrement vénabillentyűket, amikre új alvadék rakódhat rá. Ezek a fő okai annak, ha az antikoagulánsok szedése mellett új trombózis alakul ki. Mindezekkel még kapcsolatban lehet a betegek gyógyszerszedési megbízhatóságának alacsony mivolta, aminek a minimalizálása elsődleges feladat" - mondta el prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.
Az említett antikoagulánsok bevált terápiának bizonyulnak a trombózis megelőzése terén, ám ennek ellenére előfordulhat, hogy a páciensnél mégis kialakulnak életveszélyes vérrögök. Ennek okait vesszük számba az alábbiakban.
Nem megfelelő dózis, rossz, alacsony INR
A régebbi típusú készítményeknél rendszeres INR (nemzetközi normalizált ráta) vizsgálat szükséges, aminek értéke a terápia során legtöbbször 2-3 közt az ideális. Az ennél alacsonyabb érték azt jelzi, hogy még mindig fokozott a trombóziskészség, míg ha tartomány feletti, az a vérzéses szövődmények magasabb rizikóját mutatja. Így rossz INR esetén mindenképp dózismódosítás - vagy más készítményre való áttérés - szükséges, hiszen ha így marad, akkor a terápia ellenére is kialakulhat újra trombózis.
Túl korán abbahagyott kezelés
A véralvadásgátló terápiát előre meghatározott ideig szükséges alkalmazni. Ennek megállapítása során a kezelőorvos figyelembe veszi többek között a beteg korát, egyéb betegségeit, esetleges trombofíliáját . "Amennyiben a páciens önszántából hamarabb hagyja abba a terápiát, úgy ne csodálkozzon, ha újra kórházban találja magát" - figyelmeztetett a szakember. Hozzátette: "a poszttrombotikus szindróma tünetei a trombózis után 5-8 évvel is jelentkezhetnek, ezért nem tanácsoljuk az idő előtti elhagyást. Általános tapasztalat a magas rizikójú betegeknél, hogy azoknál, akik életük legalább 80 százalékát INR 2,5-3 körül töltik, a szövődmény kialakulásának veszélye jelentősen alacsonyabb."
Étel- és gyógyszerkölcsönhatások
A régebbi típusú véralvadásgátlóknál fokozottan kell ügyelni a más gyógyszerek egyidejű szedésére és a táplálkozásra. A magas K-vitamin-tartalmú ételek nagy mennyiségű és változó mértékben való bevitele ugyanis jelentősen befolyásolhatja a készítmény hatékonyságát. Ezért ha például valaki az egyik nap kettő, a másik nap már tíz narancsot eszik meg, annál fennáll a veszélye annak, hogy ismét vérrögök alakulnak ki.
Néha minden igyekezet ellenére bekövetkezik
Sajnos előfordulhat, hogy a beteg minden utasítást betart, jó az INR is, mégis bekövetkezik a trombózis. Ha nincs a háttérben daganat vagy egyéb trombózisprovokáló állapot, úgy előfordulhat, hogy a kiváltó ok felderítetlen marad. A véralvadás folyamata igen bonyolult és több síkon mozog, valamint vannak még olyan területek, melyeket az orvostudomány sem ismer kellőképpen. Ezért megeshet, hogy a legnagyobb óvatosság ellenére is bekövetkezik a probléma. Szerencsére ez az esetek csupán elhanyagolható százalékában fordul elő, és a legtöbbször kideríthető, miért is alakultak ki újból vérrögök.
