Évente csaknem 20 ezren kapnak mélyvénás trombózist , és minden évben 3 ezren halnak meg tüdőembóliában Magyarországon: a hírekből is hallhatunk olykor róla, hogy összeesett egy sportoló a focipályán, halálát pedig nem más, mint tüdőembólia okozta. A témával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat prof. dr. Blaskó György , a Trombózisközpont véralvadási specialistája foglalta össze.
Hol alakulhat ki trombózis?
A trombózis (vérrög okozta érelzáródás) elnevezése attól függ, hogy hol alakul ki, hol történik érelzáródás. Amennyiben a szív saját ereiben, akkor infarktusról beszélünk, ha az agyban, akkor agyembóliáról, amelyet stroke-nak hívunk, illetve a végtagok perifériás ereiben is megjelenhet. Megkülönböztetünk vénás trombózisokat: mélyvénás és felületes trombózist. A belső szervek vénáiban (az agyon kívül például a májban, a vesében, a gyomorban) szintén előfordulhat érelzáródás. Tüdőembólia akkor alakul ki, amikor a trombus, azaz a vérrög leszakad az érfalról, bekerül a vérkeringésbe, és megakad a tüdő verőereiben. Hirtelen, nagy tüdőérben elakadva néha azonnali halált okozhat.
Mi a terápiás időablak, és miért fontos?
Elsősorban az artériás szív- és az agyi trombózisoknál életfontosságú ennek ismerete. A panaszok kezdetétől a gyógyszert tartalmazó injekció beadásig tart a terápiás időablak: amíg az infarktus esetében ez 6 óra, addig a stroke-nál csupán 2,5 (a végtagok perifériás érelzáródásánál valamivel "szerencsésebb" a helyzet: ebben az esetben általában azonnal mentőt hívnak a beteghez, mert akkora a fájdalma). "A betegeknek tudniuk kellene, hogy a legrosszabb felfogás az, hogy 'majd elmúlik'. Nem múlik el!" - figyelmeztet a professzor.
Ebben az időintervallumban benne van a panasz észlelése, a mentő kihívása, kiérkezése, a kórházhoz vezető út, a köztes várakozás, valamint a kórházban végzett CT-vizsgálat is. Ezután következik csak az oki terápia, de hogy mi történik előtte, nagyon fontos a beteg további állapota, a kezelés minősége szempontjából. Az orvos feladata, hogy azonnal beadja a betegnek a véralvadásgátlót, amely életet ment: felfüggeszthető az alvadás, megállítható a további vérrög-növekedés. Egyetlen ampulla azonnal ható heparininjekció elegendő ahhoz, hogy időt nyerjünk. Az alapos kivizsgálás után pedig, amennyiben szükséges, megindulhat a gyógyszeres terápia.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Miért fontos a trombózis kezelése?
A kezelés legfőbb célja a vérrögök növekedésének megelőzése, a tüdőembólia megelőzése, az artériás oldalon pedig a vérrögök mielőbbi oldása - ha lehetséges. Amennyiben nem kezelnék, a mélyvénás trombózis súlyos szövődményeként krónikus vénás keringési elégtelenség lép fel, vagy újabb betegség alakulhat ki; legsúlyosabb esetben, a tüdőembóliát követően a tüdő verőereinek magas vérnyomása miatt pedig akár halálos szövődmény is lehet. Fontos tudni, hogy ha valakinek volt korábban trombózisa, akkor később nagyobb valószínűséggel alakul ki újabb betegsége ugyanott vagy az adott testrész környékén.
Milyen véralvadásgátló készítményeket különböztetünk meg?
Közvetlenül (kumarinok, thrombingátlók, Xa-gátlók) és közvetetten (heparinok, LMWH, pentaszacharid) ható készítményeket alkalmaznak.
- A kumarinok a K-vitamin hatását gátolják, ami az aktív alvadási faktorok szintéziséhez szükséges.
- A heparinok a szervezet természetes véralvadásgátló molekulájának, az antithrombin III-nak a segítségével hatnak, és a véralvadásban szereplő összes enzim közül egyebek mellett az Xa faktor és a thrombin aktivitását gátolják.
Az új típusú (DOAC, NOAC) trombin-, illetve Xa-faktor-gátlók pedig közvetlenül gátolják ezeket az enzimeket. "A legfontosabb, hogy hatékony kezelést és ne látszatkezelést folytassunk. Ezt bizony ellenőrizni kell. Ebben az esetben lesz biztonságban a beteg" - mondja a Trombózisközpont orvosa.
Mi az újabb típusú gyógyszerek előnye?
A NOAC-szerek egyik nagy előnye a régebbiekkel szemben, hogy bizonyítottan kevesebb vérzéses szövődménnyel kell számolni esetükben. Jóval ritkábban kell ellenőrizni az új típusú véralvadásgátló készítmények hatékonyságát, mint a régebbiekét (kumarinok esetében 6 hetente kell nézni az INR-értéket). Ráadásul a poszttrombotikus szindróma (PTS) előfordulása is kisebb az új típusú gyógyszert szedő betegeknél, mint azoknál, akik K-vitamin-antagonistákat alkalmaznak. Nem kell tartani az esetleges étel- és gyógyszer-kölcsönhatásoktól sem. Prof. Blaskó György hangsúlyozza: a NOAC-véralvadásgátlók szintjének monitorozása azért fontos, mert információt ad arról, hogy megfelelő mennyiségű véralvadásgátlót kap-e a páciens.
Forrás: Trombózisközpont
Legjobban: