Az alkoholfogyasztás egészségre gyakorolt hatását ismertető első tanulmány Archie Cochrane nevéhez fűződik: ő probálta meg kollégáival felmérni azt, hogy miért tér el egymástól 18 országban az észlelt szívrohamok száma. Először mutattak rá arra, hogy a fokozott alkoholfogyasztás (főként a bort vizsgálták) együtt jár az ischaemiás szívbetegségek csökkenő mértékével.
Cochrane és társai szerint ez részben az alkoholban lévő aromatikus vegyületeknek köszönhető (nemrégiben publikált kutatások ezen anyagokat antioxidánsnak állították be), nem pedig magának az alkoholnak.
Ami az ezek után következő, inkább hosszú távú vizsgálatokat illeti: 1986-ban kutatók több mint 50 ezer amerikai orvos étel- és alkoholfogyasztási szokásait vizsgálták meg, egészségügyi állapotukkal egyetemben. Adataik szerint minél több alkoholt ittak, annál kisebb volt az esélye a koszorúér-betegség kialakulásának.
Egy 2000-es kutatás Gausz-görbével ábrázolta a fogyasztott alkohol és a koszorúér-betegség kialakulásának viszonyát: amely nyilván alátámasztja azt a gyakran hangoztatott tényt, hogy a mértékletes alkoholfogyasztás kifejezetten megengedhető.
Egy hasonló, 2005-ös kutatás szintén 50 ezer amerikai orvost (32 ezer férfit és 18 ezer nőt) vizsgált: eszerint akik heti 3-4-szer ittak 1-2 pohár alkoholt, azoknál kisebb esélye volt a szívrohamnak – ez pedig alátámasztja azon elképzelést, amely szerint az alkoholfogyasztás jó hatással van a HDL koleszterinre, a hemoglobin A1c-re és a fibrinogénre.
E három tényező: a jó koleszterin, a diabéteszkockázat egyik indikátora és egy véralvadást segítő vegyület fontos szerepet játszik az ún. anyagcsereszindrómában – ez azon tünetek összefoglaló neve, amelyek megelőzik a cukorbetegséget , illetve más szív- és érrendszeri problémákat.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az absztinenseknek nehezebb dolga lenne. 2006-ban ugyanis egy kutatócsoport az előbb említett tanulmányok kutatási módszertanát vizsgálta meg és súlyos hibára bukkant. Ezen tanulmányok az abszintenseket, azaz az alkoholt nem ivókat nem úgy kategorizálta, akik nem isznak alkoholt (egyáltalán), hanem ide sorolták azokat is, akik már abbahagyták az alkoholfogyasztást életmódváltás, betegség vagy idősebb koruk miatt. Ennek hatására pedig az alkoholt nem ivók sokkal kevésbé bizonyulnak egészségesnek a mért adatok alapján.
Ám azon tanulmányok, amelyek nem így kategorizálták az embereket, nem találtak egészségjavulást az alkoholt fogyasztók csoportjánál. Ráadásul, tekintve hogy a biológiai változások roppant komplex, összefüggő rendszert alkotnak, még a mérsékelt alkoholfogyasztás is számos egyéb problémát tud okozni: a World Health Organization vizsgálatai szerint például fokozza a depressziót, a szorongást, a májcirrózist, az erőszakra és az öngyilkosságra való hajlamot , valamint az esetleges balesetek esélyét is fokozza, hogy a rákról, illetve az immunrendszer nagymértékű gyengüléséről már ne is beszéljünk.
Azt azonban még az alkoholfogyasztás ellen fellépő társaságok is kénytelenek elfogadni, hogy igen kis mennyiségű alkohol fogyasztása véd a szívrohamtól, illetve bizonyos típusú stroke-októl.
Forrás: www.bbc.com
