Világszerte mintegy 64 millió ember él szívelégtelenséggel. Korábbi kutatások kimutatták már, hogy a depresszió, a szorongás és a társadalmi elszigeteltség egyaránt összefüggésbe hozható a betegség rosszabb prognózisával. Mi több, ismert az is, hogy az erős érzelmi stressz kapcsolatban áll a takotsubo kardiomiopátiával , avagy az úgynevezett megtört szív szindrómával. Egy, az Amerikai Kardiológiai Kollégium (ACC) folyóiratában frissen megjelent tanulmány ugyanakkor arra kereste a választ, hogy vajon a gyász befolyásolhatja-e a szívelégtelenség lefolyását – olvasható a szervezet közleményében .
A tanulmány szerzői közel félmillió beteg adatait elemezhették ki svéd regiszterekből az 1987 és 2018 közötti időszakra vonatkozóan. Emellett gyűjtöttek adatokat a betegek családjában bekövetkezett halálesetekről is, beleértve gyermekek, házas- és élettársak, unokák, testvérek és szülők esetleges halálát, illetve annak körülményeit egyaránt. Összesen közel 59 ezer olyan alanyt találtak így, aki az átlagosan 3,7 éves nyomonkövetési időszakban elvesztette valamely szerettét. Mint kiderült, a legtöbb esetben ez komoly kockázatot jelentett a betegek elhalálozása szempontjából.
Egészen pontosan a kutatók eredményei szerint egy gyermek elvesztése 10, egy partner elvesztése 20, egy unokáé 5, egy testvéré 13 százalékkal növelte meg annak veszélyét, hogy maguk a betegek is rövid időn belül elhunynak. A szülők elvesztésének hatása ilyen szempontból nem bizonyult számottevőnek. Ezen felül arra is fény derült, hogy a legnagyobb veszélyt a tragédia utáni első hét jelenti, amely időszak 78 százalékos kockázatnövekedéssel hozható kapcsolatba, főként, ha az elhunyt hozzátartozó a beteg gyermeke (31 százalékos kockázatnövekedés az első hétben) vagy élettársa (113 százalék) volt.
„Tanulmányunk eredményei arra intenek, hogy a családtagoknak, barátoknak és az érintett orvosoknak egyaránt fokozott figyelmet kell fordítaniuk a szívelégtelenséggel élő gyászolókra, különösen a veszteség után közvetlen időszakban” – hangsúlyozta László Krisztina, a tanulmány szenior szerzője, a stockholmi Karolinska Intézet kutatója.
