Az AAGL (American Association of Gynecologic Laparoscopists) szerint a legtöbb jóindulatú folyamat miatt végzett méheltávolítást vagy hüvelyi úton, vagy laparoszkópia segítségével lenne célszerű végezni.
Amerikában évente mintegy 600,000 méheltávolítást végeznek, több mint kétharmadát hasmegnyitással. Egy tudományosan kellően megalapozott vizsgálatra hivatkozva, melynek részleteiről november 7-én online olvashatunk a Journal of Minimally Invasive Gynecology című szaklapban, az AAGL, mely közel 5000, a nőgyógyászat operatív részével foglalkozó nőgyógyászt tömörít, azt javasolja, hogy a jóindulatú folyamatok miatti műtéteket laparoszkópia segítségével vagy hüvelyen át végezzék. Az úgynevezett minimálisan invazív technika segítségével ugyanis kevesebb szövődménnyel kell számolni és lerövidül a műtétek utáni gyógyulási idő is.
A hüvelyi méheltávolítás és a laparoszkópos méheltávolítás során kisebb a műtéti kockázat, így kevesebb időt kell a műtét miatt kórházban tölteni, sőt akár egynapos műtétként is elvégezhetőek. A hagyományos, hasi méheltávolítás során relatíve nagy hasi metszés szükséges a műtét elvégzéséhez, melynek számos hátránya lehet: gyakoribb a sebfertőzés, általában hosszabb a kórházi ápolás és lassabb a gyógyulás.
"Az AAGL elkötelezett híve a minimális invazív méheltávolítási technikáknak, de fontos a betegek tájékoztatása is, hogy a betegek jól dönthessenek, ha nőgyógyászati betegségüket kell kezelni" - foglalja össze Franklin D. Loffer a társaság alelnöke. "Ha méheltávolítást kell végezni, a legbiztonságosabb, leghatékonyabb és legköltséghatékonyabb módját célszerű annak választani, ami vagy a hüvelyi vagy pedig a laparoszkópos méheltávolítás."
Ha a műtétet így végzik, lehetőség van a beteg korai hazaengedésére, sok esetben a 24 órán belüli hazabocsájtás is már kellően biztonságos. Eddig a laparoszkópos méheltávolításnak ellenjavallatát képezte a kövérség és a korábban végzett császármetszés. Ám a gyakorlat azt mutatja, hogy leszámítva a hosszabb műtéti időt, a műtét hatékonyság és biztonságossága nem különbözik a kövér és nem kövér betegek esetében.
Az AAGL szerint a legtöbb jóindulatú folyamat miatt végzett méheltávolítást vagy hüvelyi úton, vagy laparoszkópia segítségével célszerű végezni. További lépések szükségesek hogy ez a két műtéttípus még nagyobb teret hódíthasson. Ha a nőgyógyászoknak nincs kellő gyakorlata és tapasztalata ilyen típusú beavatkozásokban, célszerű lenne abban gyakorlatot szerezni vagy a beteget ilyen kollégákhoz irányítani.
A közlemény nyomtatásban a Journal of Minimally Invasive Gynecology 2011 január/februári számában fog megjelenni.
