Életük első fél évében az anyatej jelenti a lehető legoptimálisabb tápanyagforrást a csecsemők számára. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) ajánlása szerint már a születést követő órában érdemes elkezdeni a szoptatást, és az első hat hónapban más élelmiszert nem is javasolt adni a gyermeknek. Az anyatej nemcsak biztonságos és tápláló, de fontos immunológiai anyagokat is tartalmaz, amelyek védelmet nyújtanak számos gyerekkori megbetegedéssel szemben. Különböző kutatások szerint továbbá az így táplált babák felnőve jobban teljesítenek az intelligenciateszteken, valamint kisebb arányban érinti őket az elhízás és a cukorbetegség. Ezenkívül a szoptatás csökkenti az emlő- és a petefészekrák kockázatát a kismamánál.
Leegyszerűsítve tehát a szoptatás jó mind a baba, mind az anya számára. Így amikor csak lehetséges, fontos törekedni arra, hogy ilyen módon biztosítsuk az újszülött igényeit, ne pedig tápszerrel. Ugyanakkor előállhatnak helyzetek, amikor a szoptatás nem lehetséges, vagy valamilyen egyéb tényező miatt nem javallott. Ilyen helyzetet teremthetnek bizonyos, a kismama által szedett gyógyszerek is. Akárcsak ugyanis a tápanyagok, a gyógyszerhatóanyagok is kiválasztódhatnak az anyatejjel, ezáltal a csecsemő szervezetébe is bejuthatnak. Ezzel együtt a legtöbb gyógyszer mégsem jelent veszélyt a kicsik egészségére vagy fejlődésére, ezáltal a szoptatás ideje alatt is biztonsággal szedhetők.
Mely gyógyszerek szedése tilos szoptatás alatt?
Valójában néhány kivétellel, mint az adrenalin, a inzulin és a heparin, a legtöbb gyógyszer bekerül az anyatejbe. Lényegében ez minden olyan hatóanyagra érvényes, amely az anya szervezetében a véráramban kering – írja a Mayo Klinika. Fontos kérdés ugyanakkor, hogy milyen mennyiségben találhatók meg ezek a szerek a tejben. Mint az a Heim Pál Gyermekkórház Anyatejgyűjtő Állomása tájékoztatójában olvasható, e tekintetben három nagyobb kategóriába sorolhatjuk a gyógyszereket. Azaz beszélhetünk olyan hatóanyagokról, amelyek...
- nem mutathatók ki az anyatejben;
- ártalmatlan mennyiségben vannak jelen az anyatejben;
- nagy dózisban vannak jelen az anyatejben, így veszélyt jelenthetnek a csecsemőre.
Vényköteles gyógyszerek felírása előtt eleve tájékoztatni kell a receptet felíró orvost arról, hogy a páciens szoptat-e. A szakember ugyanis ennek ismeretében tud olyan készítményt javasolni, amely szoptatás mellett is szedhető, vagy szükség esetén javasolhatja a szoptatás átmeneti vagy tartós felfüggesztését – függően persze a kúra időtartamától. Rövid ideig tartó, az anyatejes táplálást ellehetetlenítő gyógyszerszedés mellett célszerű lehet mellszívóval rendszeresen lefejni és eldobni az anyatejet, hogy annak termelődése ez idő alatt se álljon le. Így aztán később ismét folytatható a szoptatás. Sőt, ha tervezetten zajlik a gyógyszerelés, úgy érdemes előre lefejni és hűtve, lefagyasztva tárolni néhány napra elegendő tartalékot, hogy az átmeneti időszakban se kelljen tápszerrel pótolni azt.
Ami pedig a recept nélkül kapható gyógyszereket illeti, a vásárlás során a gyógyszerész segítségét kérhetjük olyan készítmények kiválasztásában, amelyek biztosan nem jelentenek veszélyt az anyatejes táplálásra. Ha pedig otthon merül fel a kérdés, hogy például be szabad-e venni egy adott, a házi patikában tartott fájdalomcsillapítót fejfájásra, akkor a gyógyszerhez mellékelt betegtájékoztató lehet irányadó. A leírásban szerepelnie kell, ha a készítmény szedése nem javasolt terhesség vagy szoptatás során. Ellenjavallat hiányában is érdemes ugyanakkor úgy időzíteni a gyógyszer bevételét, hogy az közvetlenül szoptatás után történjen, így némi időt hagyva a hatóanyag minél hatékonyabb felszívódására és lebomlására a következő etetés előtt.
