Nem elég lapos, nem elég vékony, nem elég nagy, nem elég izmos – gyakran merülhetnek fel bennünk hasonló gondolatok a testünkkel kapcsolatban, miközben melegítőnadrágban és kócosan végigpörgetjük a tökéletes külsejű emberek posztjait a közösségimédia-felületeken. Sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a látottak nem feltétlenül tükrözik a valóságot – sőt, a legtöbb esetben nem –, és számos eszköz (például smink, filterek, megvilágítás vagy akár plasztikai műtét) segített abban, hogy a fotók igazán vonzónak, megkapónak tűnjenek – mutatott rá napjaink egyik jellemző problémájára a lelki és mentális egészséggel kapcsolatos edukációval foglalkozó Mélylevegő Projekt.
Hús-vér embereket hasonlítunk össze a cukormázzal
Nem gondolunk bele abba, hogy még a képeken tökéletesnek látszó személyek sem ilyen makulátlanok életük minden percében, és valószínűleg hosszú előkészületek előzték meg a legelőnyösebb – és ez esetleges hibákat elrejtő – ruha, póz, kozmetikum és fényképezési szög megtalálását. Ha viszont ezt a nem valós testképet hasonlítjuk össze a saját „otthoni”, hétköznapi kinézetünkkel, az komoly károkat okozhat lelki és mentális egészségünkben. Ennek következményeként elkezdhetünk irreális elvárásokat támasztani a kinézetünk felé, jelentősen csökkenhet az önértékelésünk, valamint fokozódik a testkép- és evészavarok kialakulásának kockázata is.
A fenti problémák 2 csoportot veszélyeztetnek igazán:
- a serdülőket – akik korukból és tapasztalatlanságukból kifolyólag, illetve még fejlődő személyiségük és énképük miatt fokozottan érzékenyek a külső hatásokra –,
- és a nőket – akik a társadalmi nyomás miatt hajlamosak túl nagy jelentőséget az esztétikus külső jegyekre, ugyanis nagy részben még mindig ezek alapján ítélik meg őket emberileg.
Legyünk elfogadóbbak a testünkkel
A közösségi média torzító hatásait az úgynevezett body positivity mozgalom igyekszik ellensúlyozni, amelynek fő célkitűzése, hogy arra ösztönözze az embereket: viszonyuljanak pozitívan a testükhöz. „A tökéletességkultuszt megtörve egyre több influenszer felvállalja az Insta-fotók mögötti valóságot, és népszerűsíti ezt a mozgalmat, amely mérettől, alaktól, bőrszíntől, nemtől és képességektől függetlenül minden test elfogadására buzdít.”
A legfontosabb üzenet a Mélylevegő Projekt posztja szerint az, hogy a testünk elsődleges funkciója nem az, hogy jól mutasson. Éppen ezért lenne fontos megtanulnunk tisztelni és értékelni a testünket, és örülni mindennek, amire képesek vagyunk általa: a táncnak, az ugrálásnak, a futásnak, az ölelésnek, az éneklésnek, a zenélésnek. A kérdéskört tárgyaló Facebook-poszt kidolgozója, Szabó Vanda szerint meg kellene próbálnunk úgy viszonyulni a testünkhöz, mint egy barátunkhoz. Általános igazság ugyanis, hogy a szeretteinkkel sokkal elfogadóbban vagyunk, és talán soha nem jutna eszünkbe, hogy olyan szörnyűségeket mondjunk nekik, mint amiket néha saját magunknak mantrázunk. Az esetleges szépséghibákon való rágódás helyett igyekezzünk inkább a pozitív, számunkra is szerethető tulajdonságainkra koncentrálni – mentális és lelki egészségünkre nézve ez mindenképpen előnyösebb módszer.
Ugyanakkor az is legalább ennyire lényeges, hogy a body positivity mozgalomhoz csatlakozva se hanyagoljuk el a testünket, a rendszeres testmozgást és az egészséges táplálkozást. A lényeg csupán az, hogy minden erőfeszítést saját jóllétünk érdekében tegyünk meg, ne pedig azért, hogy mások szebbnek, értékesebbnek, szerethetőbbnek lássanak minket azoknak köszönhetően.
