A cukorbetegség előtti állapotokra sokan használják a prediabétesz és az inzulinrezisztencia (IR) kifejezéseket, gyakran egymás szinonimájaként. Bár valóban szorosan összefüggő állapotokról van szó, a kettő azonban nem teljesen ugyanaz – mutat rá lapunkhoz eljuttatott közleményében dr. Para Györgyi, a Cukorbetegközpont – Prima Medica diabetológusa, belgyógyász, szöveti cukor monitorozás specialista. Lássuk tehát, mi a különbség, illetve mit lehet tenni a 2-es típusú cukorbetegség megelőzése érdekében.
Prediabétesz vagy inzlunrezisztencia: mi a különbség?
Inzulinrezisztencia esetén a szervezet sejtjei kevésbé érzékenyen reagálnak az inzulinra, ezért a hasnyálmirigy egyre több inzulint termel, hogy a vércukorszintet normális tartományban tartsa. Prediabéteszről pedig akkor beszélünk, amikor a hasnyálmirigy már nem képes elegendő inzulint termelni az inzulinrezisztencia ellensúlyozására, ezért a vércukorszint a normálisnál magasabb lesz, de még nem éri el a cukorbetegség határát.
„A folyamat jellemzően úgy néz ki, hogy amikor kialakul az inzulinrezisztencia, a szervezet fokozott inzulintermeléssel próbál kompenzálni. Idővel azonban a hasnyálmirigy kimerülhet, a vércukorszint emelkedni kezd, ezáltal létrejön a prediabétesz. Kezelés nélkül pedig az esetek egy részében 2-es típusú cukorbetegség fejlődhet ki” – magyarázza Para doktornő. „Fontos azonban, hogy a két állapot nem ugyanaz. Lehet valakinek inzulinrezisztenciája normális vércukorszint mellett, ha a hasnyálmirigy még megfelelően kompenzál. Előfordulhat továbbá, hogy prediabétesz is kimutatható jelentős inzulinrezisztencia nélkül, bár ez ritkább. Akkor fordulhat elő, ha az inzulintermelés egyéb okból csökkent.”
Így diagnosztizálható a kétféle probléma
Az inzulinrezisztencia kimutatására a megfelelő vizsgálat a vércukorterhelés inzulinszintméréssel, valamint a HOMA-index meghatározása. A prediabétesz kimutatása pedig vércukorszintméréssel és a HbA1c-szint meghatározásával történik. A kivizsgálás és a pontos diagnózis felállítása azért is fontos, mert az inzulinrezisztencia és a prediabétesz sokáig tünetmentes lehet, ezért gyakran csak laborvizsgálat során derül fény rájuk. Amikor panaszok jelentkeznek, azok sem feltétlenül specifikusak, valamint részben átfedést mutathatnak a két állapotnál.
Az inzulinrezisztencia lehetséges tünetei:
- fokozott éhségérzet, különösen szénhidrátban gazdag ételek iránti sóvárgás
- étkezés után jelentkező fáradtság, álmosság
- nehéz fogyás vagy hasi elhízás
- koncentrációs nehézségek, ingadozó energiaszint
- fokozott izzadás vagy remegés hosszabb étkezési szünet után
- nőknél menstruációs zavarok, poliendokrin metabolikus ovárium szindróma (PMOS) is társulhat hozzá
- sötétebb, bársonyos tapintatú bőrelváltozások (acanthosis nigricans), főként a nyakon vagy a hónaljban
A prediabétesz lehetséges tünetei:
- fokozott fáradékonyság
- fokozott szomjúság
- gyakoribb vizelés
- homályos látás
- lassabban gyógyuló sebek
- visszatérő bőr- vagy gombás fertőzések
Mikor érdemes orvoshoz fordulni?
Ha valaki túlsúlyos, mozgásszegény életmódot folytat, magas a vérnyomása, kórosak a vérzsírértékei, vagy a családjában előfordult 2-es típusú cukorbetegség, már panaszmentesen is érdemes részt vennie szűrővizsgálaton a szakember szerint. Korai felismeréssel sok esetben megelőzhető vagy késleltethető a cukorbetegség kialakulása.
„Fontos tudni, hogy az inzulinrezisztencia még visszafordítható állapot. A cél a sejtek inzulinérzékenységének helyreállítása, hogy hatékonyabban használják fel a glükózt, és normalizálódjon a vércukorszint. Ez elsősorban életmódváltással érhető el, de szakorvos bevonása is javasolt” – mondja dr. Para Györgyi. Hozzáteszi, a prediabétesz kezelésének célja ugyanaz: javítani kell az inzulinérzékenységet és stabilizálni a vércukorszintet. Ehhez ritkább esetekben szükség lehet gyógyszeres segítségre, de a legfontosabb lépés az életmód reformja. A hatékony kezelési terv felállításában diabetológus, dietetikus és mozgásterapeuta adhat biztos segítséget.
