Egy friss kutatás szerint egyáltalán nem mindegy, miért akarunk párkapcsolatot. A randizáshoz vezető okaink megértésével elkülöníthetjük az egészséges motivációkat az olyanoktól, amelyek félelmen, nyomáson, vagy önbizalomhiányon alapszanak. Ez segít a randizóknak abban, hogy az érzelmi szükségleteiknek jobban megfelelő kötődéseket keressenek, és elkerüljék a rossz kapcsolatokat. Egyes okok az egyedüllét felhagyására jobbak, mint mások. - írja a Psychology Today.
A Torontói Egyetem kutatói szerint az alábbi hat indokkal akarnak párkapcsolatot az emberek:
- Helyesnek érzem (azaz belső motiváció): Azért vagyunk a kapcsolatban, mert valóban élvezzük. Szórakoztató, felemelő, és valódi boldogságot hoz; nincs nyomás, csak egy természetes kapcsolat. Példamondat: „Mert jól érzem magam a kapcsolatban”.
- Számomra fontos (azaz azonosított motiváció). Azért vagyunk a kapcsolatban, mert az megfelel az értékeinknek és annak, aki lenni akarunk. Ez egy értelmes, szándékos választás, amely összhangban van a céljainkkal és az identitásunkkal. Példamondat: „Mert nagyra értékelem, hogy kapcsolatban vagyok”.
- Jól érzem magam miatta a bőrömben (azaz pozitív introjektált motiváció). A kapcsolatban való lét növeli az önbizalmat és az önértékelést. Segít abban, hogy alkalmasnak, büszkének érezzük magunkat, és úgy, mintha önmagunk jobb változatává válnánk. Példamondat: „Mert büszke lennék arra, hogy kapcsolatban vagyok”.
- Próbálom „elégnek” érezni magamat (azaz negatív introjektált motiváció): Azért vagyunk kapcsolatban, mert a szingli létünk miatt bizonytalannak, bűntudatosnak érezzük magunkat, vagy úgy, mintha hiányozna valami. Inkább ezeknek a negatív érzéseknek az elkerüléséről van szó, mint arról, hogy valóban akarnánk magát a kapcsolatot. Példamondat: „Mert ha nem lennék párkapcsolatban, akkor egy kicsit lúzernek érezném magam”.
- Másokért teszem (azaz külső motiváció): Azért vagyunk a kapcsolatban, mert mások (család, barátok vagy általában a társadalom) ezt várják el tőlünk. Ez igazából arról szól, hogy másokat boldoggá tegyünk, vagy elkerüljük az ítélkezéstüket, még akkor is, ha a szívünk nincs teljesen benne. Példamondat: „Mert a hozzám közel álló embereket boldoggá tenné, ha kapcsolatban lennék”.
- Nem tudom, miért (azaz amotiváció): Kapcsolatban vagyunk, vagy egy kapcsolaton gondolkodunk, de nem vagyunk biztos benne, hogy miért. Gépiesen csináljük a mindennapi feladatokat, vagy közömbösnek érezzük magunkat, anélkül, hogy világos ok vagy vágy hajtana. Példamondat: „Nincs okom arra, hogy kapcsolatban akarok lenni”.
Számít a motiváció?
A kutatók szerint a három legfontosabb ok a párkapcsolatra az, ha helyesnek érezzük, ha számít nekünk, illetve ha jobban érezzük magunkat tőle a bőrünkben. Ezekben az esetekben ugyanis azért keresik az emberek a szerelmet, mert ez sokat jelent számukra, nem azért, mert úgy érzik, ezt várják el tőlük a szülők, a barátok, vagy a társadalom.
Ahogy a szerzők hangsúlyozzák, az, ha az ember "odateszi magát", akkor megtalálja a szerelem, a helyzet leegyszerűsítése, és egyáltalán nem hasznos tanács. Helyette ha tisztában vagyunk azzal, kik vagyunk és mit akarunk igazából, azzal jobb kapcsolatokat alakíthatunk ki. Más szóval, minél mélyebb a "miért", annál rugalmasabb a kapcsolat.
Tehát ahelyett, hogy csak arra koncentrálnánk, hogy "találjunk valakit", kérdezzük meg magunktól, miért akarunk egyáltalán kapcsolatot. Mert félünk egyedül lenni? Vagy őszintén meg akarjuk osztani az életünket valaki mással? Ha az életünk már alkalmas az olyan dolgokra, mint az, hogy szabadon önmagunk lehessünk (autonómia), hogy képesnek érezzük magunkat (kompetencia), és hogy képesek vagyunk kötődni (hovatartozás), akkor a randizás okai általában egészségesebb, őszintébb helyről származnak. És teljesen normális, hogy ezek az okok idővel változnak, ahogy az ember igényei és tapasztalatai változnak.
De ha ismerjük az okainkat, akkor nem keresünk kaotikusan és véletlenszerűen bármilyen kapcsolatot. Helyette tudatosan randizhatunk egy olyan kötődést keresve, amitől az életünk több lehet.
