(MTI-Press) - Gyermeket világra hozni csodálatos érzés. A gyermek világrajövetelénél asszisztálni, a magzat növekedését követni szintúgy boldogság. Dr. Cseh Erika szülész-nőgyógyász mindkét érzést naponta megéli.
- Nem állíthatjuk, hogy a nőgyógyász szakma elnőiesedett.
Gyerekkori álma vált valóra, vagy a sors hozta ezt a pályaválasztást? - kérdeztük dr. Cseh Erikát.
- Ma már szép számmal vannak női képviselői is a szakmának, leginkább a fiatalok között. Én az orvosi egyetem öt éve alatt belgyógyásznak készültem, csak a hatodik évben - a klinikai gyakorlatok során - éreztem, hogy vonzódom a nőgyógyászat iránt. A születés csodája megfogott és a mai napig nem csalódtam. Mindarra rátaláltam, amit egy foglalkozás tervezése során az ember elképzel magának - hangzik a nőgyógyász vallomása.
Kérdésünkre:nem érzi-e, hogy a férfi kollégák másképpen viszonyulnak női társaikhoz, Cseh Erika azt válaszolta, hogy vannak, akik irigykedve tekintenek rá, viszont a többség elfogadja, tudomásul veszi női mivoltát. Még azt is megértik, hogy gyermeket nevelvén, nincs annyi ideje a szakma gyakorlására, mint férfi kollégáinak. A kismamák szintén megértőek, bár vannak, akik kimondottan férfi nőgyógyászt választanak. Ám az is volt már példa.
- Nőként jobban figyel a női lélekre, inkább átérzi a kismamák helyzetét, vagy kimondottan szakorvosként kell viselkednie?
- Elsősorban a szakmára kell figyelni. Vannak kellemetlen beavatkozások, viszont szükségesek, ilyenkor nincs helye az érzelgősségnek. Ha van időm, szívesen beszélgetek kismamákkal, szülés után lévő anyukákkal, de nem a szakmáról. Nem biztos, hogy ezt egy férfi is megteszi. Tény az is, hogy teljesen másképpen viszonyulok egy szülés levezetéséhez, mióta magam is szültem. Addig, amíg a szülés spontán, komplikáció nélkül halad, mindent rá lehet hagyni a szülő nőre, és maximálisan teljesíthetőek kívánságai. Azt hiszem, megértettem a szülés folyamatát, ami az élet minden egyéb történésétől különbözik, a női élet beteljesedése.
Természetesen szóba került az otthonszülés kérdése is. Cseh Erika azt egyértelműen elutasítja. Mint mondta, nem mintha kétségbe vonná, hogy egy szülés lehet természetes, viszont úgy érzi, kórházi körülmények között kell megteremteni, hogy a kismamák jól érezzék magukat. Ma már létrehozható az otthonos légkör. Az otthonszülést évszázadokon keresztül elfogadták, a szakma és a társadalom egyaránt. Azonban az elmúlt évtizedekben nagy változás következett be a demográfiában. Ma a nők két, maximum három gyermeket vállalnak, őket pedig egészségesen akarják megszülni. A nagymamáink idejében megszokott volt nyolc-tíz szülés is és tudomásul vették, ha néhány baba meghalt, akár a szülés alatt, akár valamilyen rendellenesség következtében. Ma ezt a közvélemény nem fogadja el. A szülészet sürgősségi szakma, bármely pillanatban bekövetkezhet olyan komplikáció, ami azonnali beavatkozást igényel. A doktornő szerint sokszor a tíz-húsz méterre lévő műtő is távolinak tűnik.
Hangsúlyozta, hogy a nyolcvanas évek elejétől a családbarát szülészetek megteremtették a lehetőségét annak, hogy akár az apuka, rokon, vagy barátnő is jelen lehessen a szülésnél. Ha ez tényleg lelki támaszt nyújt a kismamának, a legtöbb szülőszobában lehet élni a lehetőséggel. A kórházakban van már példa arra, hogy igyekeznek megteremteni a feltételét a kismamák előzetes szülőszoba látogatásának, így a jövendő anyukát a vajúdás alatt nem teljesen idegen környezet fogadja.
- Emelkedik a császármetszéses szülések száma. Ön ezt mivel magyarázza?
- Az egész világon megfigyelhető tendenciáról beszélhetünk. A társadalmi nyomás miatt, amely megköveteli tőlünk az egészséges gyermeket, talán kicsit hamarabb dönt a szakma a császármetszés mellett, mint néhány évtizede. Ugyanakkor elutasítja a szülőnő kérésére végzett császármetszést. Én is gyakran találkozom olyan kismamával, aki már a terhesség elején úgy jelentkezik, hogy ő csak ilyen módon kíván szülni. Természetesen igyekszem lebeszélni, csak akkor döntenék a császármetszés mellett, ha a születendő gyermek, vagy az édesanya érdekei valóban megkívánják. Azt azonban sokan elfelejtik, hogy a császármetszés komoly műtét, aminek szövődményei lehetnek. Sokkal nehezebb a felépülés, nehezebben indul meg a tejtermelés, más a baba alkalmazkodása a méhen kívüli élethez, mint egy spontán szülés után. Úgy gondolom, ha ezt értelmesen megbeszéljük a kismamákkal, akkor megváltoztatják elképzelésüket és a spontán szülés mellett döntenek. De meg kell magyarázni azt is, hogy azt se éljék meg tragédiaként, ha valami oknál fogva mégis császármetszésre kerül sor.
Hamary Dénes
