Az alternatív módszer neve: Aktív kockázatmenedzselés a terminusra eső szülések esetében (AMOR-IPAT).
A módszer a szülés megindítását jelenti a kockázati tényezők alapján a megelőzésre, hogy minden egyes asszony akkor kezdjen szülni, amikor a legnagyobb az esélye arra, hogy hüvelyi úton tudja világra hozni gyermekét - nyilatkozta a kutatás vezetője, James M. Nicholson docens.
Ellentétben a szülésmegindításra vonatkozó korábbi, visszatekintő tanulmányokkal, ez a kutatás megkísérelte minimalizálni a zavaró tényezőket azzal, hogy véletlenszerű modellt használt. 270 asszonyt vizsgáltak, akiket terhességük 32. és 37,5. hete között kértek fel a részvételre. Azokat a kismamákat, akik nem szültek meg a terhesség 37. hetének 4. napjáig, véletlenszerűen 2 csoportba osztották. Az egyik csoportot az AMOR-IPAT módszerrel kezelték, a másikat hagyományosan. Három egészségügyi intézet foglalkozott velük. Az AMOR-IPAT csoport rizikófaktorait beazonosították és két kategóriába sorolták: 1. amelyek zavarják a méhlepény növekedését, illetve 2. amelyek siettetik a magzat növekedését. Mindkét faktor közismerten növeli a műtéti szülésbefejezések valószínűségét. Ha a kezelt csoportban levő valamelyik kismamának a meghatározott időkereten belül nem indult meg spontán a szülése, akkor megelőző jelleggel megindították a folyamatot. Az AMOR-IPAT csoport tagjainál minél több és súlyosabb rizikófaktort találtak, annál korábban javasolták a szülés mesterséges megindítását a szülési időszakban (a terhesség 38-41. hete között.)
Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a szülészeti kockázatkezelés az AMOR-IPAT-tal egészségesebb babákat és kedvezőbb szülészeti kimenetelt eredményezett. Ráadásul az eredmények megkérdőjelezik az eddigi álláspontot, hogy a mesterségesen megindított szülések gyakrabban végződnek császármetszéssel. Az AMOR-IPAT további lehetséges előnyeinek felmérése céljából további kutatások szükségesek, több kísérleti alany, illetve változatosabb összetételű csoportok szükségesek.
Animáció: HáziPatika.com
