A "klasszikus" klónozás során a női ivarsejtből előbb mesterségesen eltávolítják a saját sejtmagot, majd az "üres" petesejtbe egy másik sejt genetikai állományát juttatják be. Ezt követően elektromos impulzussal egyesítik, aktiválják a sejtet, és az osztódni kezd. Bár a két módszer természetesen összefügg, genetikailag alapvető a különbség. Szűznemzésnél a petesejt saját DNS-állománya sokszorozódik, míg klónozásnál a beültetett idegen sejtmag genetikai parancsai alapján fejlődik ki az embrió.
A tudományos eredmények sorsa néha izgalmasabb, mint egy krimi. Emlékeznek még a híres professzor, Hwang Wook-suk emberi klónozási botrányára? A dél-koreai genetikus 2004-ben diadalmasan jelentette be, hogy munkahelyén, a Szöuli Nemzeti Egyetemen elsőként emberi sejteket klónozott.
Aztán két év múlva megszégyenülten hagyta ott az egyetemi katedráját. Merthogy csalt. Kiderült, nem is klónozott. Most mégis bebizonyosodott, hogy zseni. Ugyanis a leleplezett "álklónozás" során úttörő munkát - parthenogenesist, azaz szűznemzést - végzett. Parthenogenesis esetén tulajdonképpen a klónozással azonos folyamat indul be. Bizonyos állatok, például egyes cápafajok napjainkban is így szaporodnak. Csak éppen a megtermékenyítetlen petesejt ilyenkor hímivarsejtek közreműködése nélkül osztódik.
A "klasszikus" klónozás során a női ivarsejtből előbb mesterségesen eltávolítják a saját sejtmagot, majd az "üres" petesejtbe egy másik sejt genetikai állományát juttatják be. Ezt követően elektromos impulzussal egyesítik, aktiválják a sejtet, és az osztódni kezd. Bár a két módszer természetesen összefügg, genetikailag alapvető a különbség. Szűznemzésnél a petesejt saját DNS-állománya sokszorozódik, míg klónozásnál a beültetett idegen sejtmag genetikai parancsai alapján fejlődik ki az embrió.
A parthenogenesis tudományos - és remélt, valamikori - gyakorlati haszna egyelőre felmérhetetlen. Ha embernél sikerül mesterségesen indukálni a szűznemzést, akkor elvileg korlátlan mennyiségű saját őssejtet lehetne előállítani és előbb-utóbb mesterségesen emberi szöveteket - például szervátültetéshez - "termelni".
Visszatérve Hwanghoz. Amikor 2006-ban, hamis klónozása lelepleződött, és ezt ő is beismerte, a koreai tudóst azonnal kirúgták, pontosabban önként távozott az egyeteméről (most jól menő magánlaboratóriumot vezet). Ám már akkor "védekezésképpen" felvetette, hogy klónozott sejtjeinek egy része parthenogenesisszel, szűznemzéssel kezdett el osztódni. Csak éppen maga sem tudta ezt bebizonyítani. A neve úgy került elő, hogy egy másik klónozással foglalkozó amerikai genetikusnak, George Daley-nek sikerült visszamenőleg megtalálnia annak tudományos igazolását, hogy Hwang valóban szűznemzett. Nem egész világos, hogy korábban ez miért nem derült ki. Ennek magyarázata, talán oka: az ambiciózus koreai profeszszor párhuzamosan számos petesejttel kísérletezett, és csak most fejlődött odáig a genetika célirányos bizonyítási módszertana, hogy pontosabban tudják megmagyarázni, valóban mit is tett annak idején.
Akárhogy is, a kérdés még nem lezárt. Számos újabb meglepetés és fordulat várható ebben a forradalmi és forrongó tudományágban. A szűznemzés területén is.
(2007.08.15. 09:23)
Dr. Nemes János - Népszabadság
