Hétfőtől bezár a szegedi városi kórház szülészeti és nőgyógyászati osztálya, az ellátás a női klinikán folyik tovább. A kórházi szakambulancia forgalma a megszokott, csak a kórtermek kihaltabbak. A várandós asszonyok azért izgulnak, hogy még itt szülhessenek, és a dolgozóknak is fáj megválni az otthonos hangulatú szülőszobáktól.
Utolsó napjait éli a korábbi szegedi városi kórház szülészeti és nőgyógyászati osztálya: hét végén a női klinikára költöznek, hétfőtől ott folyik tovább az ellátás. A húszágyas kórházi osztály bezárása és összevonása a szülészeti és nőgyógyászati klinikával a szegedi egészségügyi integráció első, betegellátást közvetlenül is érintő lépése. A II. kórházban évente nagyjából nyolcszáz szülést vezettek le - a szegedi szülések egyharmadát.
Szerdán késő délelőtt még a közeli változások ellenére is - vagy éppen azért - sokan vártak a nőgyógyászati ambulancián. Mint Bánfalvi Attila megbízott részlegvezetőtől megtudtuk: nem csökkent a forgalmuk, itt mindennap 5 0-7 0 nőt látnak el - hétfőig a megszokott rendszerben. Betegeket akkortól már nem vesznek föl, akiket pedig kontrollvizsgálatra hívtak vissza, azoknak szóltak: hétfőtől már a klinikára kell menniük. Tervezett műtétet sem végeznek már a héten. Akik viszont korábban kerültek be, és szülés vagy műtét után lábadoznak, valószínűleg jövő szombatig maradnak, hogy elkerüljék a mentős átszállításokat. Velük együtt maradnak nővérek, ápolók valamint egy "nappali" és egy ügyeletes orvos is, de szükség esetén behívható még egy szakember.
A főorvos elmondta: már elkészült az új ügyeleti és ambuláns beosztásuk, és elvileg a szobájuk is megvan a klinikán. Az integrációval a kórházi osztály minden dolgozóját átveszi a klinikai központ, mennek az orvosok, ápolók és nővérek is.
Klimatizált szobák
A sok dicséret után mi is kíváncsiak voltunk a szülőszobákra. A környezet valóban nem egy szokványos kórteremre hasonlít. A tíz éve kialakított részlegen klimatizált szobák, a falon képek, igényes bútorok, szép falilámpák és csillárok, halványsárga tapéta, szalagfüggöny és tisztaság várta a vajúdó kismamákat. Ezt látva, érthetővé vált a várandós nők és a szakszemélyzet ragaszkodása a kórház szülészeti osztályához.
A szobákban szerdán hét kismama és másik nyolc, nőgyógyászati műtéten átesett nő feküdt. A folyosó lengőajtaja előtt egy boldog apuka, Nyilas Tamás, szegedi kosárlabdaedző üldögélt: feleségét és csöpp kisfiát Gergelyt várta. Közben elmondta: bár október 6-ára írták ki feleségét szülni, a kis jövevény már 30-án, szombaton megérkezett. Megjegyezte: kisfia tudta, mikor kell jönnie, ugyanis vasárnap apukájának már meccse volt. Izgultak amiatt, hogy még itt születhessen a gyerek, mert az elsőt is itt segítették világra, és nagyon elégedettek voltak a családias, otthonos szülőszobával és kórtermekkel.
- Teljesen pozitívak az ide kötődő emlékeim: a szülőszoba kényelmes, barátságos, a szülésznők pedig kedvesek. Olyan mintha otthon szültem volna - beszélt benyomásairól az egyik ágy szélén üldögélő Gabriella. Hozzátette: furcsa volt számára, mennyire kihalt az osztály, hiszen amikor négy éve először szült, szinte mozdulni sem tudtak a sok látogatótól.
- Én el nem megyek innen gyerek nélkül - mondta határozottan a szomszédos ágyon fekvő Edit, akinek kisfia már egy héttel többet töltött a pocakban, mint azt tervezték. A harmadik gyerekét váró asszony amiatt aggódott: sikerül-e még a kórházban megszülnie gyermekét.
- Nem látszik, hogyan érezzük magunkat? - kérdezett vissza az osztály egyik nővére, mikor költözés miatti hangulatukról faggattuk őket. Szinte mindegyikük arcán szomorúság látszott, miközben az újszülött részleg nagyobb részt üres rózsaszín és világoskék ágyacskái között tettek-vettek. Arról beszéltek: ugyan most átveszik őket, de későbbi munkájukat már nem érzik biztonságban. Sajnálják azt is, hogy itt kell hagyniuk a gyönyörűen kialakított szülőszobákat, úgy tudják, ilyen a klinikán nincs. Eközben a hét baba - ügyet sem vetve minderre - nyugodtan szunyókált.
Tombácz Róbert
(2007.10.04. 10:59)
