A reproduktív korban lévő nők 5-15 százalékát érinti az endometriózis , de mivel a betegség sokszor nem okoz tünetet, a hölgyek nem feltétlenül tudnak arról, hogy érintettek lennének.
Vajon a korábbi 1 százalék alatti előfordulás miért nőtt ekkorát? Újabb betegséget talált ki a tudomány? Közel sem erről van szó. Az ok, hogy fejlődött a diagnosztika, és a nők ma később is esnek teherbe. Ez utóbbinak azért lehet jelentősége, mert régebben korábbra esett a gyermekvállalás, a terhesség pedig csökkenti e betegség kockázatát (ennek oka, hogy terhesség alatt nincs menstruáció, így az endometriotikus elváltozások is elsorvadnak). Azzal tehát, hogy a hölgyek már a húszas éveik elején szültek, akár meg is előzhették ezt a betegséget, míg ma a késői szülés éppen hogy növelheti az előfordulást.
Az endometriózis tünetei és diagnózisa
Az endometriózist nőgyógyászati szűrővizsgálaton jó esetben azelőtt észreveszik, hogy az tüneteket okozna. Ha már tüneteket okoz, akkor a legjellegzetesebb szimptómája a ciklikus fájdalom (ami szinte kizárólag e betegségnél jelentkezik). Ilyenkor a ciklikusságot az okozza, hogy az endometrium sejtek - legyenek azok akárhol - minden hónapban menstruálnak. Emiatt akár a hashártyán, akár a petefészken van ez az elváltozás, az érintett terület minden hónapban, ciklikusan fáj. Ha a bélfal és a húgyhólyag is érintett, akkor tünet lehet az is, hogy a menstruáció idején a széklet és a vizelet is véres. Ez könnyebbé teheti a diagnózis, lévén az orvosok ilyen jellegű vérzéseknél endoszkópos vizsgálatot is végeznek, azaz megnézik kamerával a húgyhólyagot, béltükrözéssel pedig a vasbelet. Gyakori az is, hogy a diagnózist gyakorlatilag csak műtéttel lehet felállítani.
Kattintson az Endometriózisról szóló bejegyzésért ide!
